Köztünk él és halottnak hiszi magát

A lap által csak Grahamként említett ember halottnak hiszi magát. Ideje java részét temetőkben tölti, mert úgy véli, hogy ott lehet a legközelebb a halálhoz. Betegsége kilenc éve kezdődött, amikor súlyos depressziótól szenvedve öngyilkosságot kísérelt meg: áramot vezetett vízzel teli fürdőkádjába. Nem sikerült végeznie magával, viszont súlyos kényszerképzetei támadtak. Nyolc hónappal később azzal ment orvoshoz, hogy agyhalált diagnosztizált magán. Az orvosok viszont Cotard-szindrómát, más néven „élőhalott-állapotot” állapítottak meg.

Ezt a ritka helyzetet az agy sérülése válthatja ki, aminek eredményeképpen a beteg képtelen normálisan érzékelni a saját testét – beleértve a fájdalmat is –, ami pedig visszahat a személyiségére is. Elsősorban tévképzetek jelennek meg, például teljes mértékben meg van róla győződve, hogy ő halott, vagy „csak" nincs lelke, vére, bizonyos szervei; másodsorban pedig különféle hallucinációk is felléphetnek. Az állapot könnyen veszélyessé is válhat, mivel az esetek körülbelül felénél a beteg teljes mértékben úgy gondolja, hogy halhatatlan. Vagyis azt hiszi, hogy mérgezés vagy betegség nem hat rá, nem tud éhen vagy szomjan halni, sőt elvérezni sem, ha egyszer nincs vére. Ez a meggyőződése oda vezethető vissza, hogy egyszer már meghalt, tehát annál „halottabb" nem nagyon lehetne.

Graham annyira erősen hitte magát zombinak, hogy egy csapásra abbahagyta a dohányzást, s nem volt hajlandó enni, mondván: nincs értelme, mivel halott. Hamarosan a beszédet is beszüntette. Csak hosszú hónapokon át tartó terápiával sikerült visszaterelni őt a viszonylag normálisnak mondható életvitelre – bár mind a mai napig gyakorta kíséri haza rendőr a temetőből.