Amerikai támadás?

Nem ő maga, hanem a kongresszus mondja ki a végső szót egy, a világ által Amerika nyakába varrni készülő háború megindításával kapcsolatban. Mire vársz, gyáva vagy kettévágni a békát – erős, óvó kéz híján, a kevés józan hangtól eltekintve nagyjából ezen a szinten zajlik a kommunikáció nemcsak az amerikai törvényhozás republikánus és konzervatív képviselői, de a NATO-szövetségesek és a térség országainak vezető politikusai közt is. A repülőgép-anyahajók és rombolók dübörgése a Földközi-tenger keleti partvidékén könnyen elnyomhatja Ferenc pápa és néhány muzulmán vallási vezető háborúellenes felhívásának hangjait.

A világ egyik fele megtorlást vár, mondván, példát kell statuálni, nem maradhat – ahogy François Hollande francia elnök fogalmazott: „kemény és arányos” – válasz nélkül a tömegpusztító fegyverek használata. Törökországnak vagy Izraelnek sok szempontból jól jönne a rendteremtés, a zűrös szomszéd megregulázása, Szíria szövetségesei – például Irán – már csak a nyugati civilizáció ellen vívott sziszifuszi harc miatt is szívesen vágnak oda Amerikának. Ami Washingtont illeti, érthető a vonakodás: a damaszkuszi háború – még akkor is, ha Obama szándékai szerint korlátozott, és amerikai katona nem tenné szír földre a lábát – havi egymilliárd dollárjába (225 milliárd Ft) kerülne az ország költségvetésének. Ráadásul hivatalosan nem kapta meg a nemzetközi felhatalmazást az Aszad-rezsim elleni küzdelemhez, az ENSZ Biztonsága Tanácsa Kína és Oroszország kezdetektől következetes vétójával a háborút nem támogathatja. Putyin orosz elnök a minap – Obama háborús készülődése láttán – már a Fehér Ház lakójának Nobel-békedíján élcelődött. A NATO támogatása sem egyértelmű. Egyedül a volt szíriai gyarmattartó Franciaország közölte, katonáival is hajlandó részt venni a háborúban. David Cameron brit miniszterelnök csak a Twitteren közzétett üzenetében állt ki Obama mellett, miután az angol parlament letörte az amúgy is kétséges brit harci kedvet. Angela Merkel német kancellár nem kockáztatja a választási győzelmét külpolitikai bonyodalmakkal, az olaszok meg el vannak foglalva azzal a több ezer, Lampedusába érkező szír menekülttel, akik épp a háborús készülődés láttán egyre nagyobb számban hagyják el szülőföldjüket.

Az amerikai kongresszus várhatóan szeptember 9-én hozza meg döntését. Az, hogy valóban bevetettek-e vegyi fegyvert, már nem kérdéses, a szarint kimutatták. Ám az továbbra is vitatott, melyik oldal nevéhez köthető annak a néhány száz, John Kerry amerikai külügyminiszter szerint több mint 1400 embernek a halála, akiket ezzel a méreggel gyilkoltak meg. Az ENSZ erre a területre szakosodott ellenőrei már elhagyták Damaszkuszt, a vizsgálatok eredményeire viszont még néhány hetet várni kell. Egyelőre csak francia és német hírszerzés rendelkezik olyan biztosnak kikiáltott információkkal, hogy a gyilkos ideggázt Bassár el-Aszad hadserege vetette be. E hét utolsó felében, lapunk megjelenésével egy időben tartják a húsz legfejlettebb ipari állam vezetőinek csúcstalálkozóját, a G20-at Moszkvában. Nem mondunk meglepőt azzal, hogy ebben a helyzetben nem az eurózóna válsága vagy a kínai gazdaság lassulása ígérkezik az összejövetel legizgalmasabb és egyben legkockázatosabb témájának. A vendéglátó Putyin elnököt amúgy egyéb okok miatt is udvariatlanul kerülő Oba¬¬mᬬtól további izgalmas bejelentésekre számíthat a világ.