Ángyán József: tarol a földéhség

– Kipihente magát, képviselő úr?
– Igen, bár egy műtéten is átestem, de az azt követő kényszerpihenő, visszavonultság alkalmat adott a történtek és a lehetséges mozgástér átgondolására, a folytatás mikéntjének mérlegelésére is.

– Nos, mire jutott önmagával?
– Úgy ítélem meg, hogy a családokra, a helyi közösségekre és a fiatalokra alapozva, velük együtt újra kell építenünk ezt az országot, és államunkat – leválasztva a háttérben működő maffiahálózatról – vissza kell helyeznünk erkölcsi talapzatára.

– Kivel és hogyan?
– Erre az egy emlőn nevelkedett politikai elit egymást váltó „délelőttös és délutános politikai műszakja” teljességgel alkalmatlan.

– Súlyos kijelentések. Tudna rá példát is mondani, amikor tetten érhető a jobb- és baloldal háttérbeli együttműködése?
– Hogyne. Tavaly decemberben például az Alaptörvény harmadik, földügyi módosítása során elrendelt név szerinti szavazáson Orbán Viktor és Mesterházy Attila vezetésével egyként tett hitvallást az úgynevezett jobb- és baloldal a nagybirtokokra és a nagy tőkeérdekeltségekre épülő integrátori rendszer mellett, s utasította el a családi gazdaságoknak és azok szövetkezésének kétharmados törvénybe foglalását célzó módosító javaslatomat. De erről árulkodnak a földtörvény júniusi elfogadásának körülményei is. Csak néhány szocialista lézengett a teremben. Távolmaradásukkal asszisztáltak, hiszen ha valamennyi ellenzéki képviselő jelen van és nemet mond, akkor csupán négy kormánypárti szavazaton múlik a törvény sorsa.

– Milyen formában lehet egyáltalán elkezdeni ennek a helyzetnek a megváltoztatását? Hiszen ön mögött nem áll szervezett párt vagy intézmény.
– Én jelenleg a parlamenti pártoktól, de egyáltalán nem az örök értékeinktől vagy az emberektől, közösségeiktől független képviselőként a tisztességes csoportok között közvetítő szándékkal igyekszem tenni, amit lehet. Ennek kereteit a már kormányzati pozícióban volt parlamenti pártok által reprezentált politikai elittől független új mozgalom teremtheti meg. Ezért a kilépésemmel egy időben kezdeményeztem a Tisztességes Emberek Szövetségének létrehozását. Szervezése az Élőlánc Magyarországért, a Váralja Szövetség és a Gazdálkodó Családok Egyesülete – mint kristályosodási pontok – körüli civil közösségek és egyének bevonásával megkezdődött.

– Az első két említett szervezettel járta az országot a földtörvény elfogadása előtt. A Gazdálkodó Családok Szövetségéről viszont eddig keveset hallhattunk.
– Ezen nem csodálkozom, hiszen – tán nem véletlenül – hosszas cégbírósági huzavonát követően csupán néhány héttel ezelőtt jegyezték be őket. Lepsény és a környező települések gazdái alapították, akik az egyik Fidesz közeli mohó, zsákmányszerző oligarcha földéhségének áldozatai. A gazdatársadalom végre mozdulni látszik, és e fiatal szerveződése „a gazdálkodásból megélni kívánó, hazájukat és településüket szerető, a nemzet sorsáért felelősséget érző családok érdekképviseletét” tűzte céljául. A szervezet megismertetése csak nemrég kezdődött, ám úgy tűnik, hogy nagy az érdeklődés.

– Valójában milyen formáció a Tisztességes Emberek Szövetsége?
– Reményeim szerint egy terebélyesedő mozgalom lesz.

– A törvény szerint a választásokon csak párt indulhat.
– Nem is csak a választásokról van szó, hanem sokkal többről: az abszolút többségben lévő tisztességes emberek alkupozíciójának megteremtéséről, érdekérvényesítő képességének erősítéséről. Ha a mozgalom kellőképpen megerősödik, akkor akár 2014-ben választható alternatívaként is felkínálható. Az egyik alapító szervezetet, az Élőlánc Magyarországért mozgalmat egyébként már 2005-ban pártként is bejegyezték. De ez nem a mai nap kérdése. Lássuk előbb, hogy igényel és támogat-e a társadalom egy ilyen szerveződést.

– Mi lesz a mozgalom elindítását követő első lépésük?
– Nagyon sok területen van szükség változásra. A gazdatársadalmat, helyi közösségeket, vidéket érintő területen például annak a kiharcolása, hogy a megmaradást jelentő alaperőforrás, a termőföld ne néhány politika közeli bennfenteshez, hanem a helyi közösségekhez, azokhoz a gazdákhoz és fiatalokhoz kerüljön, akik tisztességes, kétkezi munkával szeretnék eltartani a családjukat. Mert most alig valami – alamizsna vagy még az sem – jut ezeknek az embereknek.

– Ismét súlyos kijelentések.
– Bizonyságul ott van például az állami földek botrányos bérbeadási gyakorlata.

– Tudna neveket, érdekeltségeket, háttérkapcsolatokat is említeni?
– Természetesen igen, hiszen a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet honlapján is megtalálható, nyilvános adatokat dolgoztam fel, rendeztem össze jelentéseimben, amelyeket kielegyenafold.hu honlapon tettem közzé. Fejér megyében például a bérbe adott földek több mint egyharmadát 30 nyertes pályázattal a volt Csákvári Állami Gazdaság négy vezető munkatársa és családtagjaik szerezték meg. Egyikük 90 éves édesanyja esetében – aki egyébként egy budapesti idősek otthonában él – gyanakszom, hogy nem egy – Fazekas miniszter úr szavai szerinti – „kérges tenyerű gazdáról” van szó, aki maga fogja ezt a földet megművelni. Ennek ellenére elnyerte Ma¬gyaralmáson 186 hektár szántó és Csákváron 59 hektár gyümölcsös 20 éves bérleti jogát. De említhetem Orbán Viktor közvetlen baráti köréből Felcsút polgármesterét, Mészáros Lőrincet is, aki a családjával 25 nyertes pályázattal a megyében bérbe adott állami föld majd’ egynegyedét – a vélekedések szerint egy „nagyobbacska” politikusi birtok háttérembereként – szerezte meg Alcsútdoboz, Kajászó vagy Vál gazdái elől. De az ugyancsak felcsúti Flier család vagy az egyik volt államtitkár, L. Simon László érdekköréhez tartozó agárdi Dörömbözi József háttérembere, a kápol¬¬nás¬nyéki tetőfedő, nádarató Kiss Árpád is több száz hektár földhöz jutott. Említhetem a megyei rangsorban hatodik helyezett Tiborcz családot is, amelynek egyik tagja a miniszterelnök lányának férjjelöltje, vagy tán mire e sorok az olvasóhoz jutnak, a férje is, lánytestvére pedig 157 hektárhoz jutott. E fél tucat család és érdekeltség a megyében bérbe adott állami földek mintegy 80 százalékát megszerezte.

– Mi a helyzet más megyékben?
– A fentiekhez hasonló elfogadhatatlan eseteket az általam teljes körűen feldolgozott további hét megyében is szép számmal találtam. Csongrádban például egyetlen politika közelinek mondott nagy agrárcég, tőkés társaság, a Héjja Testvérek Kft. vagy Borsodban például három államtitkár – Budai Gyula, Tállai András és Vályi-Nagy Vilmos – rokoni és baráti köre, valamint a megyei közgyűlés fideszes elnöke, Mengyi Roland embere tarolt. Idén ősszel egyébként szándékom szerint valamennyi megye adatait földolgozom, és az eredményeket közzéteszem.

– Visszatérve az alakuló mozgalomhoz: nem gondolja, hogy kevés az idő?
– Az ország állapotát illetően valóban az.

– Ha előbb kilép a frakcióból, előbb indulhatott volna a szervezés.
– Az vezérelt, hogy talán vissza tudom fordítani a folyamatokat a kormányzó többség által meghirdetett, valódi „néppárti” irányba, és ezért érdemes a frakcióban maradnom. Sajnos nem így történt.

– Kikre számít a szövetség szervezésekor?
– Több mint kétszáz civil szervezet aláírásával is támogatta a földtörvénnyel kapcsolatos küzdelmet. Azt hiszem, hogy rájuk mindenképpen lehet számítani. De magánszemélyek és különböző szerveződések részéről továbbra is sok csatlakozási szándékot jelző megkeresés érkezik. Valódi rendszerváltás a társadalom erre vonatkozó igénye és részvétele nélkül elképzelhetetlen, azt néhány elszánt ember ugyan kezdeményezheti, de kikényszeríteni nem tudja. És persze „hagyjunk némi mozgásteret” a gondviselésnek is. Ha a helyzet megérik, a változás elkerülhetetlenül be fog következni, amit szerény eszközeimmel és képességem szerint magam is segíteni szeretnék.