Korszakok találkozása

A délolasz partoknál bekövetkezett tragikus esemény gyászos keretet vont a pápai látogatás köré. Ferenc féléves pápasága eddig sem volt közömbös a szinte mindennaposnak számító hasonló szerencsétlenségek iránt. Alig két hónapja épp Lampedusa szigetén, az akkor néhány tucat vízbe veszett migráns tragédiája kapcsán állt ki az éhezés elől menekülők megsegítéséért. A pápa múlt heti assisi látogatása erős visszhangot adott a Földközi-tenger felől érkezők segélykiáltásának, ám a kereszténység megújulásán fáradozó főpap vitorlája is bizarr hátszelet kapott Líbia partjai felől. Nemcsak a jezsuita szigor számlájára írható az az egyházjobbító reformok alapköveként is tekinthető kijelentés, mi szerint a katolikus egyháznak meg kell szabadulnia „hiúságától, arroganciájától, büszkeségétől” és a szegények alázatos szolgálatába kell állni. A tavasszal megválasztott pápa névválasztása sem a véletlenen múlott, beszédes tartalommal bír, amit egyre konkrétabb formában meg is fogalmaz: szándékai szerint a katolikus egyházat Assisi Szent Ferenc „szegények egyházához” szeretné hasonlatossá tenni.

A programjának népszerűsítésével is felérő assisi beszédéhez sehol a világon nem találhatott volna hatásosabb helyszínt, a puritanizmus és közös felelősségvállalás mellett ugyanabban a teremben tett újból hitet az argentin származású főpap, mint ahol évszázadokkal ezelőtt az akkor 25 éves Szent Ferenc, egy gazdag kelmekereskedő fia az emberség gesztusaként vetette le gazdagon díszített talárját és öltött magára zsákvásznat. A pápa szerint „nyolcszáz év elteltével sokat változott a világ, de a szerzetesség és a szegények egyházának ideája manapság érvényesebb, mint valaha.” A Szent Ferenc-bazilika előtt összegyűlt többezres tömegnek megtartott mise az ott megjelentek egybehangzó véleménye szerint „komoly szertartás volt, egyszerű és alázatos, mint maga Szent Ferenc”.