USA a csőd szélén

Olyan viszont nem létezik, egyszerűen nincs, hogy a világ legerősebb hatalma belpolitikai békétlenség okán gazdaságilag a tönk szélére kerüljön és magával rántsa a teljes világgazdaságot. Ráncolják a szemüket és értetlenül néznek a Capitoliumra a történelem nagy elnökeinek sziklába vájt óriásszobrai – legalábbis az Economist címlapján –, mert nem értik, mi történik. Úgy, ahogy mi sem.

Az elmúlt évek költségvetési vitái az Egyesült Államokban szinte minden esetben ugyanazt a forgatókönyvet követték. A kormány és az ellenzék közötti tárgyalások ünnepélyes fehér házi látogatásokkal kezdődtek, amelynek keretei között mindkét fél felvázolta terveit, majd kölcsönösen ajánlatokat tettek a helyzet stabilizálására. Az elképzelések egyre közeledtek egymáshoz, majd telefonon egyeztettek tovább, és végül az utolsó pillanatban egymás kezébe csaptak, hogy elkerüljék a valódi válságot. Megtakarítottak néhány 10 milliárd dollárt, és az igazi döntéseket áttolták egy következő meccsre. Mondjuk, a mostanira. Ami könnyen lehet, hogy a végső összecsapás lesz.

Amolyan hagyományos pávatánc ez, ám a felek olyan messzire keveredtek egymástól, hogy valós félelem, nem lesz megegyezés, és akkor nem marad más, mint a csőd. Ha ez történik, október 16-án 180 fokos fordulatot vesz a világ, és attól az új „black day”-től (fekete naptól) valósággá válik az amerikai rémálom. Első lépésként az amerikai államkötvények visszafizetését függesztik fel. Az Egyesült Államoknak a legnagyobb az államadóssága a Földön. A fél világ különböző módokon finanszírozza a gigantikus költségvetést, szorgosan dörzsölve a kezét a kamatok és a biztos befektetés reményében. Ám ha csődöt jelentenek, záróra lesz, befagynak a kasszák, nem kap senki egy centet sem. Fél óra alatt összeomlik öt földrész kötvény¬piaca, fizetésképtelenné válnak a bankok, káoszba süllyed a világgazdaság.

A tény az, hogy nem támogatja az amerikai államadósság-plafon megemelését a washingtoni képviselőház republikánus elnöke, amíg Barack Obama az ügyben nem hajlandó komoly párbeszédre. Virágnyelven ez azt jelenti: vonja vissza az egészségügyi törvénycsomagot, ami a demokraták eddigi legnagyobb politikai eredménye. Obama bezárkózott, hallani sem akar erről… A képviselőház elnöke szerint ma nincs meg a megfelelő számú szavazat ahhoz, hogy feltételek nélkül el lehessen fogadtatni a törvénytervezetet az adósságplafon megemeléséről. Ez lenne az egyetlen mód, hogy megússzák ezt az ügyet. Rohanunk a káoszba arcvesztés nélkül, ami egyenlő a politikai öngyilkossággal, ma már sem a republikánusok, sem a demokraták nem oldhatják meg a helyzetet. Marad hát az olcsó taktikázás, ami felértékeli a fentebb hangoztatott színészi képességeket. Mi lenne például, ha a republikánusok körömszakadtáig ragaszkodnának az álláspontjukhoz, egy tucatnyi képviselőjük mégis dezertálna és átszavazna? Valószínűleg ők lennének a földkerekség legdrágább voksolói…