Csak sejtések vannak Rákóczi örökéletű fiáról

Tengernyi rejtély és misztikum övezi az életét. Korának megosztó embere volt, éppúgy tartották bölcs polihisztornak, az okkultizmus nagymesterének, mint fifikás csalónak, világkalandornak, sőt még német kémnek is hitték. Voltaire azt írta róla: „Aki mindent tud és soha nem hal meg.” Utóbbi állítását arra alapozta, hogy a különc férfi saját kotyvasztású életelixírjének köszönhetően háromszáz évesnek mondta magát. A halhatatlan mester számos kortársa – például Rousseau, Madame Pompadour, Walpole, Casanova – írásában, levelezésében, memoárjában feltűnik. Az 1710 és 1794 között keletkezett feljegyzések arról szólnak, hogy külseje semmit nem változott...

A XVIII. század kiemelkedő egyénisége bejáratos volt királyi és fejedelmi udvarokba. Baráti viszonyt ápolt XV. Lajos francia uralkodóval, aki titkos megbízatásokkal is elhalmozta, jóban volt III. Péter orosz cárral, Nagy Katalin cárnővel, Nagy Frigyes porosz királlyal, de még a perzsa sahhal is. Mint nagytekintélyű diplomatát, felfedezőt, látnokot tisztelték, orvosként, alkimistaként, kémikusként, herbalistaként, zeneszerzőként, festőként is kimagasló tehetségnek bizonyult. Földi életének utolsó éveiben titkos tanításokkal, spiritualizmussal foglalkozott, egyesek szerint rózsakeresztes, szabadkőműves elveket vallott. Legalább tizenhárom nyelven – köztük magyarul – beszélt. Amit olvasott, napok múltán is képes volt szóról szóra visszamondani, és egyszerre tudott mindkét kezével írni. Látnoki képességgel rendelkezett: megjövendölte az 1789-es francia forradalmat, de nem hallgattak rá. Gazdag ember hírében állott, imádták a főúri társaságok.

Hogy ki ez a zseniális ember, arra nem könnyű választ adni. Legendás életútjának egyik kutatója a moszkvai Olga Volodarszkaja – aki az Állami Lomonoszov Egyetemen tanult meg magyarul, és munkája azóta is nyelvünkhöz kapcsolódik – többször tartott már nálunk előadást a titokzatos történelmi személyről és könyvet is írt róla. Pontos nevével kapcsolatosan számos változat kering, egyebek közt Montferrat márkiként, Shoening lovagként, Ragozy hercegként mutatkozott be, de legtöbben mint Saint Germain grófot ismerték, ekként maradt az utókorra is. Gyakran keverték össze Robert St. Germainnel, XV. Lajos kegyvesztett hadügyminiszterével.

– Származására ő maga sosem adott egyértelmű választ – meséli a kutató. – Csak hű barátainak, koronás fejeknek fedte fel kilétét, miszerint II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem fia. Erről aztán élete alkonyán egyre nyíltabban beszélt.
Saint Germain élettörténetében sok a fehér folt. Bennünket, magyarokat leginkább az érdekel, van-e alapja annak, hogy a francia gróf II. Rákóczi Ferencnek, az 1703-ban kezdődött szabadságharc vezéralakjának a leszármazottja lenne. Tartja magát a legenda, hogy a fejedelem törvénytelen sarja, Lipót György egy meg nem nevezett Thököly lánytól született, akit a Habsburg érdekképviselet parancsára elraboltak és halottnak nyilvánítottak, igazából azonban Párizsba vitték.

Gyerekkorában az utolsó Medici herceg pártfogása alá került. Nem kizárt az sem, hogy ő lehet az, aki Rákóczi egyetlen elismert házasságában elsőként látta meg a napvilágot, s akit a hivatalos történetírás hároméves korában, 1699-ben mint meghaltat tart számon. Dokumentum igazolja, hogy a fejedelem végrendeletében két ismert fia (József és György) mellett megnevezett egy harmadikat is, Lipót Györgyöt, akinek XIV. Lajos földet vásárolt. Nos, ő lehet Saint Germain, akinek egyébként születési ideje nem ismeretes.

– Nem tartom kizártnak, hogy II. Rákóczi Ferenc 1835-ben Rodostóban megrendezte a saját halálát, és mást temettek el helyette – véli Olga Volodarszkaja. – Fordult már elő ilyen eset hozzá hasonló nagyságokkal. Gyanúra ad okot Mikes Kelemen levélbeli utalása: amikor a városban élő törökök megnézték a holttestet, azt mondták, hogy nem lehetett felismerni. A fejedelem, hátrahagyva száműzetésének helyét, új néven folytatta életét a világban. Spirituális megközelítés szerint Rákóczi szelleme más testbe költözött.

A gróf egyedül élte le az életét, nőkkel nem volt kapcsolata, családot sem alapított. Neki tulajdonítják azt a különleges francia nyelvű, számokkal, jelekkel és kódokkal teletűzdelt kéziratot, amelyet még senkinek nem sikerült megfejtenie, mindazonáltal a La Trés Sainte Trinisophie című tanulmány a szabadkőművesség és az okkult tudományok alappillérének számít.

Sejtelmesség övezi az „örökéletű” gróf halálát is. Halotti anyakönyvét a német Eckernförde településen, 1784. február 27-én állították ki, szemtanúk szerint testét ott is temették el. Holmijait elárverezték: nyomuk sem volt gyémántoknak, értékes festményeknek, amelyekről korábban sokan suttogtak. A hivatalos verziót cáfolva az állítólagos Rákóczi-leszármazott halála után a világ több helyén feltűnt. Nagy Katalin cárnővel 1785-ben, Chalons grófjával 1788-ban beszélt. Később Tibet felé vette az irányt, 1822-ben Indiában látták. Egyesek állítják, hogy a XX. században is megjelent. Ahogyan az egy örökéletű médiumhoz illik.