Sportnapló: Erdei Zsolt megható búcsúja

Gyerekkoromból egyetlen pofonra emlékszem, azt is anyámtól kaptam, amikor a hófehér damasztabroszra ráöntöttem egy üveg tintát. E pacifista neveltetésem teszi, hogy csodálom a bunyósokat, amint krumplivá dagadt orral, felrepedt szemhéjjal, szűk résen kipislogva a lila monokli alól, boldogan emelik a magasba kesztyűs kezüket, mert győztek. Múlt szombat este Kecskeméten Erdei Zsolt – hattyúdalként – egyhangú pontozással nyert a grúz Salva Dzso­mardasvili ellen, s megszerezte a Boksz Világszervezet (WBO) félnehézsúlyú ­Európa-bajnoki címét. Amúgy ez Madárnak még így, közel a negyvenhez is ujjgyakorlatnak számított. A búcsúja megfogott: edzője, Fritz Sdunek nyakába borult, s azt súgta a fülébe: „Szeretlek!” A német tréner szintén a szívéből válaszolt: „Én is szeretlek!” És mindketten sírni kezdtek. Pedig Erdeiben még ott zuhogtak az ütések: az aznap este kapottak, meg amelyek légkalapácsként püfölték több mint húsz éven át. Én arra a meccsére emlékszem borzongva, amit a cirkálósúlyban vívott Giacobbe Fra­gomeni ellen. Erdei 81,1 kilót nyomott, ellenfele 88,8 kilogrammal mérlegelt. A súlycsoport felső határa 90 kilogramm. Számolhatunk úgy, hogy 1 dekagramm súlytöbblet a mérkőzésen 2-3 hatalmas pofont jelent pluszban. Akkor az olasz jókora füstölt sonkányival nyomott többet… Végül Madár győzött, mert gyorsabb volt és technikásabb – a galamb legyőzte a karvalyt.

Erdei Zsolt pályafutása gazdag sikerekben. Amatőrként világ- és Európa-bajnoki címet nyert, olimpiai bronz is csillog a trófeái sorában. A profik között is tekintélyt szerzett magának: 33 meccset söpört be sorozatban, mindössze egyet „bakizott” tavaly márciusban: az orosz Gyenyisz Gracsov tudta csak némi bírói közreműködéssel legyőzni. A WBO félnehézsúlyú világbajnoka volt 2004–2009 között, a WBC cirkálósúlyú övét 2009-ben a már említett horrorisztikus összecsapáson vette el az olasz Fra­go­menitől. Aki azt hiszi, ezzel Madár szárnyalásának vége, nagyon téved. Új korszak kezdődik életében, oktatni fog: a Madárfészekből – Zsolt akadémiájáról – szépreményű ifjakat várhatunk a ringbe, Erdeit pedig a szorító sarkába. Mert számára ott mindig lesz egy üres hely!