Kényes és 'követelődző' zöldség, de jót tesz a gyomornak

Ma már azt is tudjuk, hogy elsősorban gazdag ásványianyag-tartalma miatt fontos: főleg magnéziumot, kalciumot, káliumot, foszfort és vasat tartalmaz – ugyanakkor kalóriaszegény. Nagy káliumtartalma révén vízhajtó, levének fogyasztása a reumatikus fájdalmak ellen hatásos. A belőle készült pakolás, krém és szesz fölüdíti a bőrt.

Az uborkát sokan könnyen termeszthetőnek gondolják, ami nem egészen igaz, mert valójában kényes és „követelődző” zöldségféle. Így például kifejezetten melegigényes: 25 fokon fejlődik ideálisan. Ilyen hőmérsékleti viszonyok rendszerint csak május közepétől jellemzőek nálunk, ezért nem tanácsos az uborkapalánták korábbi kiültetése. Lehet, hogy a fagyoktól (például fóliatakarással) megvédhetjük a palántát, de az alacsony hőmérséklet káros hatásaitól (a megfázástól) már nem. Kényes a talajra is: a mélyrétegű, jó vízgazdálkodású, humuszos, ugyanakkor könnyen melegedő és kifejezetten levegős földben díszlik a legszebben.

A gyengébb minőségű földek nagy adagú (8-10 kiló négyzetméterenként) érett istállótrágya talajba keverésével tehetők számára alkalmassá. Kifejezetten víz- és páraigényes, amit gyakori és kis adagú öntözésekkel tudunk kielégíteni.

Magról április közepétől vethetjük az uborkát salátának, biztonságosabb azonban, ha a korán lekerülő zöldségfélék után, május végétől vetjük.

Palántás ültetésével várjunk május közepéig. A vásárolt palántákkal a legfontosabb teendő a fokozatos szoktatás a külső (hidegebb) hőmérséklethez.

Öregebb palántát is ültethetünk, de a kötött terméskezdeményeket csípjük le róla (mert ez visszaveti abban, hogy megvesse a lábát az új helyen). Hagyományos termesztésnél az ajánlott sor- és tőtávolság 100 x 30, támrendszeres termesztésnél 120 x 40 centiméter.