Miért kellene Magyarországnak mindörökké összeszerelő csarnoknak lennie?

– Könyvének alcíme: A kiszámíthatatlan tudománya. Ami azt üzeni, hogy igenis kiszámítható a kiszámíthatatlan, merthogy ez egy tudomány. És akkor minden bizonnyal megtalálható benne a lottó ötös kiszámításának a tudománya is…

– Ha ezért jött, félek, ki kell ábrándítanom. Sem én, sem a könyvem nem foglalkozik a lottókombinációkkal.

– Ha nem a lottó ötös a csoda, akkor ugyan mi? És legfőként: mifajta tudomány birkózhat meg a kiszámíthatatlannal?

– A csodák is világunk jelenségei, így elvileg kutathatónak kell lenniük. De hogyan, ha egyszer épp attól csodák, hogy egyszeriek és megismételhetetlenek? A tudósok a sokszor megismételhető megfigyelések elemzése során felállítanak olyan elméleti vagy ténylegesen is működő modelleket, amelyek igazolják ezeket a megfigyeléseket. Ha aztán egy ilyen modell produkál csodának tekinthető, egyszeri és megismételhetetlen jelenséget, akkor a modell vizsgálata már egyszerű út az ilyesfajta jelenség kutatásához. Például a Big Bang (vagyis az ősrobbanás) nevezetű csoda nem igazán reprodukálható esemény, és mégis, a világ legnagyobb, Svájcban működő részecskegyorsítójában a Big Bang immár tudományosan is vizsgálható.

– Az ősrobbanás nem tegnap volt, hanem úgy 14 milliárd éve. Mondana valami újabb kori csodát?

– Itt a most éppen 40 éves Rubik-kocka. Anno megkértem Jánossy Ferencet, a kiváló gépészmérnököt és közgazdászt, tervezzen egy olyan mechanizmust, amely mindhárom irányba forgatható. Közölte, hogy ez lehetetlen. Amikor a kezébe adtam a Rubik-kockát, nézegette, forgatta, majd így szólt: „Ez a tárgy márpedig nem létezik…” Aztán 1979-ben egy Tom Kremer nevű angol játékfejlesztő is kezébe vette a kockát, s ő így szólt: „Ez minden játékipari elvnek ellentmond. Nem ad ki hangot, nem látszik rajta, hogy értékes, nem kedves, normális ember nem tudja megfejteni. De zseniális!” S míg az első öt évben az egész világon csak néhány ezer kockát adtak el, Kremer felismerése meghozta a világsikert. Vagyis ebben a történetben nemcsak a kocka a csoda, hanem Tom Kremer szeme is.

– A zseni, az például csoda?

– Nehezen megragadható a fogalom, a legtöbben a kiemelkedő tehetséget tekintik zseninek. Mi a tehetség? A legszellemesebb meghatározás: „Tehetséges az, aki többet tud, mint amennyit tanult.” De ki a zseni? Az, akinek olyasmi is az eszébe jut, ami még a legkiemelkedőbb tehetségnek sem. Ilyen volt Newton vagy Einstein. Newton például megtalálta a gravitáció fogalmát, egy olyan fogalmat, amely korábban senkinek még csak meg sem fordult a fejében. A zseni tehát egyszeri, megismételhetetlen, más szavakkal egy két lábon járó csoda. És ez is igazolja, hogy csodák márpedig vannak, mert időről időre születik valahol egy új Newton vagy Einstein.

– És ők hol élnek majd?

– A válaszhoz előbb meg kell ismernie Átlagisztán és Extremisztán világát. Átlagisztánban az átlag az úr, nagy eltérések az átlagostól nem fordulnak elő, ez egy szelíd világ. Míg Extremisztánban minden vad, óriási különbségek léteznek. Átlagisztánban az emberek átlagos testmagassága jóval két méter alatt van, Extremisztánban szembejöhet velünk akár százméteres ember is. Átlagisztánban a történelem lassan csordogál, nagy változások csak ritkán fordulnak elő, Extremisztánban a történelem nagy ugrások folyamata, bármikor bekövetkezhet egy forradalmi változás. Átlagisztánban a hasznos viselkedés a szabálykövetés, Extremisztánban az átlagisztáni szabályok értelmes felrúgása.

– És mi hol élünk?

– Átlagisztánban, nem vitás. Ha gépkocsiba ülök, magam is jobban szeretek Átlagisztánban autózni. A mindennapok tehát Átlagisztánban zajlanak, ha a gazdaság és a technika egy része már Extremisztán szabályai szerint működik is. A mai orvos extremisztáni technika segítségével gyógyítja az emberek továbbra is átlagisztáni nyavalyáit. A két világ működését kétfajta tudományos modell írja le. Átlagisztán jelenségeinek megértésére a német matematikusról elnevezett Gauss-görbe a legalkalmasabb. Ez egy Napóleon-kalapra hasonlít. Csúcsos közepe alatt van a legnagyobb tömegű átlag, s ahogy a kalap lejteni kezd, oda szorul az átlagtól egyre kevesebb eltérő, míg végül ezek száma megszűnik. Extremisztán történéseit egy másik görbe, a francia matematikusról, Cauchyról elnevezett görbe írja le. Ez egy olyan Napóleon-kalap, amelynek a szélei nem simulnak nullára, hanem még hosszan folytatódnak, vagyis az átlagtól való eltérés száma végtelen is lehet. Ezért itt időről időre előfordulnak a józan hétköznapi ész számára felfoghatatlan jelenségek, mi több, Extremisztán törvényei garantálják, hogy előbbutóbb még nagyobb csodák is bekövetkezzenek. Ilyen egy váratlan erősségű árvíz, de a World Trade Center elpusztítása, a Szovjetunió összeomlása, a berlini fal leomlása vagy a 2008-as gazdasági világválság is; a Cauchy-görbe garantálja, hogy ilyesmik egyszer-egyszer egészen biztosan bekövetkeznek.

– Mifajta csodák léteznek?

– Három fajtájukat különböztethetjük meg. Az első csoportba tartoznak például a fentebb felsorolt események, ezek Extremisztán világában rendszeresen előfordulnak. A másodikba azok a jelenségek, amelyeket a tudomány egyelőre nem tud megmagyarázni, de ezek is mindig előfordulhatnak, bárhogyan fejlődjék is a tudomány. Végül a harmadik csodacsoportba azok tartoznak, amelyek mindig is megmagyarázhatatlanok lesznek. Ezek megléte hit kérdése, és örökre az is marad. Ettől persze még előfordulhatnak.

– Ön több egyetem tanára. Mit tanít a diákjainak? Átlagisztánt vagy Extremisztánt?

– Emelt fővel tanítom Átlagisztán tudományát, miközben pontosan tudom, hogy ez csak a világnak egy részéről, és nem is feltétlenül a legfontosabb részéről szól. Legalább ilyen fontos Extremisztán tudománya is, ami még viszonylag kevéssé alakult ki. – Viszont kissé extremisztáninak tűnik a legújabb kurzusa, amelynek már a címét sem értem: kreativitás-ökológiai szaktanácsadó…

– Ez egy posztgraduális képzés az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A hallgatók lesznek azok, akik a cégen belül a megújulási hangulatot életre keltik és zökkenőmentesen fenntartják. A vállalatoknál sokan hangoztatják a kreativitás szükségességét, de csak kevesen értik a rendkívüli emberek, a fenegyerekek működését, azokét, akik minden szervezetben kilógnak a főáramból. A kreativitás-ökológiai szaktanácsadó sikeresen tudja beilleszteni őket a vállalati szervezetbe.

– Komolyan gondolja, hogy ebben a társadalomban, ahol szövegértési problémákkal küszködnek az emberek, s ahol megelégszenek a Való Világ kultúrájával, érdemes kreatív elméket nevelni?

– Komolyan. Miért kellene Magyarországnak mindörökké egy nagy összeszerelő csarnoknak lennie? Miért nem lehetünk mi egy kreatív műhely? De a legfontosabb kérdés: mifajta tudást hagyjunk az unokáinkra? Biztos, hogy ők is Átlagisztánban töltik majd mindennapjaikat, de talán azok a csodák, amelyeket mi még Extremisztánban érzékelünk, számukra megszokott, átlagisztáni jelenségek lesznek. Nem kell megoldanunk az ő majdani problémáikat – hiszen fogalmunk sincs, melyek lesznek azok –, azzal tudunk segíteni, hogy minél gazdagabb tudással rendelkezzenek, amikor majd szembekerülnek a saját extremisztáni problémáikkal.

A mi tudományunk nagyrészt unokáink modelljeit, makettjeit, lomtárát – hívhatjuk akár szemétdombnak is – építi, amiben fontos dolgokat találhatnak, ha majd szükségük lesz rá. Márpedig ténykérdés, hogy a gazdag ember szemétdombján több érték van, mint a szegény ember házában. Vagyis építsük a gazdag ember szemétdombját!