Összehangolatlan, de közös lázadás

Az Európai Uniónak még soha nem kellett olyan szintű legitimációs válsággal szembenéznie, mint amilyen a mostani európai parlamenti választások nyomán alakult ki – írta hétfői számában a The Guardian című brit lap. Aberdeentől Athénig a 2014-es európai választások összehangolatlan, de közös lázadást jeleznek a tagállami kormányok, valamint az európai integrációs folyamat ellen. S bár az EU-ellenes erők továbbra is eltörpülnek a támogatók mellett, az EP-választásokat mégsem lehet az EU-párti politika diadalmenetének tekinteni.

A számok nyelvére lefordítva mindez azt jelenti, hogy az EP-választásokat a jobbközép, kereszténydemokrata i r á n y z a t ú Európai Néppárt nyerte meg, a voksok 28,23 százalékával 212 mandátumot szerezhetnek a 751 tagú Európai Parlamentben. Az európai szocialistákat a szavazók 24,9 százaléka választotta, ami 187 képviselői helyre lehet elég. A harmadik helyen a liberálisok végeztek a voksok 9,59 százalékával, amivel 72 mandátumhoz juthatnak. Az erőteljesen jobboldali, populista pártok a voksok több mint 20 százalékát kaphatták meg európai szinten.

A választás egyik legnagyobb kérdése, miszerint lesz-e külön csoportja a szélsőjobbnak, még eldöntetlen. Az eddig az EP-ben főként függetlenként helyet foglaló, szélsőjobb felé hajló euroszkeptikusok terve az volt, hogy hét párt közös frakciót alakít: a francia Nemzeti Front, az osztrák Szabadságpárt, a holland Szabadságpárt, a belga Flamand Érdek, az olasz Északi Liga és a svéd Demokrata Párt a szlovák SNS-szel állt volna össze, ám a szlovák nacionalisták nem jutottak be – mivel a frakcióalakításhoz hét különböző ország képviselőire van szükség, ezen akár el is bukhat a populista pártcsoport. Megosztottak – nyugtatgatják magukat az uniópártiak. Belpolitikai ügy – szól a másik önáltató érv, miközben ötévente egyre többen kerülnek az EP-be unióellenes szándékokkal.