Pallos még van, a jog már oda!

– Az én generációm az utolsó, amelyik még ezer szállal kötődött a tanyasi élethez. Egy akáccal körbeültetett tanyán nőttem fel, az akkor pusztának számító Jásziványban. Nemcsak szántani és kaszálni tanultam meg, de szakajtót kötni és kast fonni is, hiszen mindent hasznosítottunk – meséli. Ma már inkább városinak mondhatja magát, ő a jászberényi városvédő egyesület elnöke. Vajon tetten érhető-e még az igazi jász lelkület? Bolla János szerint ez a nemek szereposztásában is megfigyelhető. Az igazi jász férfi – aki jellemzően szép szál, könnyen barnuló bőrű, kék szemű típus volt egykor – ragaszkodik a tartásához, tekintélyéhez, otthon ő viseli a kalapot.

A jász menyecske friss észjárású, gyors, és az ő dolga összetartani a családot. A rossz nyelvek persze hozzáteszik, hogy a hajdan nomád életet élő, dolgos, kitartó jász egyben konok, nyakas népség ma is – sosem hajlik, csak törik. Akkor se enged, ha már sejti, hogy nincs igaza. Maguknak való zárkózottságuk miatt nevezték őket „hideg hónaljúaknak”. Már nem számít zártnak a Jászság 18 települést és 90 ezer embert számláló közössége: ma az számít jásznak, aki annak vallja, érzi magát. De a gyökerek fontosak, ezért sereglenek olyan sokan minden évben a jászok világtalálkozójára.

– Ritka dolog, hogy egy közösség nem vérrel szerzi meg a szabadságát, hanem megvásárolhatja azt. Tiszteletre méltó tett volt őseinktől, hogy megváltották jogaikat, így nemcsak a jobbágyság terheitől szabadultak, de a polgári fejlődésnek is teret engedtek. Ez az önállóság a büszkeségünk forrása, és ez öröklődött apáról fiúra – magyarázza Bolla János, miért ünnep a Redemptio napja.

A jászkapitány a régmúltban nem csupán a hagyományokat testesítette meg, de élethosszig tartó közjogi méltóságot jelentett. Ítélethozatalkor is fontos feladat hárult rá. Jászberény 1876-ig pallosjoggal bírt, az elítélteket helyben kivégezhették. Hogy áll ezzel a mai kapitány? Tréfával üti el a kérdést: „Pallosom még van, de jogom az már nincsen.”