Skandináv módszer: Marius golyóval a koponyájában végezte

Nehogy azt higgyük azonban, hogy bármiféle titkos összeesküvésnek esett volna áldozatul Marius, a 18 hónapos zsiráfborjú. Az eseményt előre meghirdették. Lett is tiltakozás rögvest, a petíciót Marius életéért egy-két nap alatt húszezren írták alá. Több állatkert is befogadta volna a hím állatot, de Mariust genetikai értéktelenségére hivatkozva nem adták – ha ugyanis szaporodna, az beltenyészethez vezetne. Marius nem kerülhette el a sorsát, golyóval a koponyájában végezte.

Az eset kapcsán derült ki a közvélemény számára, hogy a skandinávnak „becézett” módszer teljesen bevett az északi, különösen a dániai állatkertekben. Azokat az állatokat, amelyeket valamilyen oknál fogva feleslegesnek ítéltek, elpusztítják.

*

Kétféle módszer, ha úgy tetszik, iskola létezik az állatkertekben a létszám feletti állatok problémájának megoldására – tudtuk meg Hanga Zoltántól, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivőjétől. Az egyik szerint megszületni, egészen pontosan megfoganni sem engedik őket. A másik viszont akkor pusztítja el az állatokat, amikor már nincs rájuk szükség.

A többség, így a budapesti állatkert is a megelőzésre esküszik, vagyis igyekszik szabályozni a megszülető utódok számát. A módszer bizonyos mértékig az emberéhez hasonló: gátolják a megfoganást, mégpedig hormonális készítményt tartalmazó, bőr alá ültetett kapszulával. Lehetséges az ivartalanítás is, ám ennek a hátulütője egyrészt a visszafordíthatatlanság, másrészt pedig bizonyos esetekben az állatok viselkedésének a megváltozása. És létezik egy harmadik, talán legegyszerűbb módszer is: a különböző neműek fizikai különválasztása.

A másik felfogás szerint az állatokat nem szabad megfosztani az anyaság örömétől. Ezért engedik az utódokat megszületni, a kicsinyeket szoptatni, gondozni, de ha valamilyen ok miatt nincs rájuk szükség, akkor az elválasztásuk után könnyen válnak a többi állat eledelévé. Ez egyébként magukat a gondozókat is meg szokta viselni, hiszen az állatokhoz érzelmi viszony köti őket.

A skandináv országok tehát ez utóbbi módszert alkalmazzák. Ami a mostani helyzetben új, az az, hogy megpróbálják mindezt elfogadtatni a közvéleménnyel is. A zsiráf elpusztításának az időpontját meghirdették, azt bárki – akár apró gyerekek is – megszemlélhették. Hogy ez mennyire volt helyes, azon el lehet gondolkodni, vetette fel a szóvivő. Az azonban bizonyos, nem baj, ha tudják a gyerekek, hogy a vasárnapi ebédhez a hús nem fólia alatt terem az áruházak hűtőpultjaiban.

*

A győri Xantus János Állatkertben szintén elképzelhetetlen a koppenhágai módszer alkalmazása, válaszolta érdeklődésünkre Kunics Zoltán körletvezető. A később esetleg feleslegesnek bizonyuló állatok megszületését azáltal is el tudják kerülni, hogy némely állatból egyneműeket, a zsiráfok esetében például csak bikákat tartanak. Ebből a fajból egyébként éppen április második felében érkezett hozzájuk új egyed, így Mariusnak akár náluk is lehetett volna helye.

Az állatkertek között egyébként is bevett módszer a feleslegessé vált lakók csereberélése, illetve kihelyezése. Ez utóbbi által az állat ugyan a tulajdonuk marad, csupán máshol találkozhatnak velük az érdeklődők. Ajándékba viszont nem szívesen adnak állatot, mert a jogszabályok szerint az ilyen tranzakciók során áruforgalmi adót kellene fizetni.

A cserék, kihelyezések azért is tűnnek jó módszernek, mert így könnyebben elkerülhető a beltenyészet kialakulása. Igaz, az állatkertek lakói lassan hasonlatossá válnak a nagy uralkodóházakhoz: mindenki rokona mindenkinek – ezért az ilyen megoldásoknál is ügyelni kell arra, hogy melyik állat hová kerül.

Egyáltalán nem életszerűtlen gondolat a feleslegessé vált állatok visszahelyezése a természetbe, hagyta helyben felvetésemet Kunics Zoltán. Sőt, a szórakoztatás, bemutatás mellett az állatkertek egyik feladata a kihalás szélén álló fajok megmentése. Így maradt életben, s szaporodik ismét az európai bölény vagy az arab bejza (antilopfajta). Arra egyébként ügyelni kell az állatok visszavadításánál, hogy keverék, tájidegen egyedek ne kerüljenek ki a szabadba.

Az persze más kérdés, hogy az embernek áldozatul esett koppenhágai zsiráf visszavadítható lett volna-e. Hanga Zoltán szerint ma már gyakorlatilag elfogytak az erre alkalmas helyek a világban. S azt se felejtsük el, tudtuk meg Kunics Zoltántól, hogy a zsiráf vadászható állat, tehát egyáltalán nem bizonyos, hogy a fiatal bika nem ugyanúgy végezte volna hamarosan valahol Afrikában, mint ahogy a dán fővárosban. Arról nem is beszélve, hogy egy állatkertben született, gyakorlatilag kiszolgált egyed miképpen állná meg a helyét a vadonban, ahol magáról kell gondoskodnia, a ragadozók ellen pedig védekeznie.

Az állatkerti állatok egy része eleve azért születik, hogy aztán táplálékul szolgáljon, árnyalta tovább a képet Fercsik Péter, az egyik legkisebb területű magyarországi gyűjtemény, a jászberényi vezetője. Ilyenek lehetnek például a tengeri malacok, egerek és a muslicák, csótányok is.

A feleslegessé vált nagytestű állatokat akár el is adhatnák, ám az állatkertek etikai kódexéhez tartva magukat, kereskedővel nem üzletelnek (merthogy az egzotikus állatok illegális adásvételének mértéke a világban ma már a kábítószerekéhez hasonló). Vélhetően ezért nem menthette meg Marius életét egy kereskedő által érte felajánlott félmillió euró sem.

Az állatkereskedelem alól persze kivételnek számítanak a közönséges háziállatok, amelyekből a felesleget a miskolci állatkert értékesíti, nyilatkozta Veress Tamás gyűjteményvezető. Igaz, a kecskéket, juhokat akár fel is etethetnék a saját ragadozóikkal, mégsem teszik, mert a takarmányállat egészségügyi vizsgálata tetemes összeget emésztene fel – ezért egyszerűbb vágóhidakról, gazdáktól vásárolni.

*

Számtalan lehetőség volna tehát, hogy a koppenhágaihoz hasonló esetek ne horgasszák le az állatbarátok kedélyét – ám a dánok továbbra is kötik az ebet a karóhoz. A kedélyek Marius kivégzése óta sem csillapodnak, az állatkert bezárását szorgalmazó Facebook-csoport már csaknem 40 ezresre duzzadt, az igazgató leváltását pedig világszerte 153 ezren követelik.

Az intézmény vezetői azonban meglehetősen magabiztosnak tűnnek, a folyamatos tiltakozások ellenére is végeznek ki állatokat. Mariust két felnőtt oroszlán és két tíz hónapos kölyke követte a végtelen égi szavannákra. Az előbbiek túl öregek voltak, az utóbbiak túl fiatalok – s valamennyien feleslegesek.

Az állatmészárlást követő nemzetközi felháborodásnak egy eredménye bizonyosan volt: az oroszlánokkal már a kulisszák mögött végeztek...