Stonehenge-titok: miért kellett több száz kilométerről hozni a köveket?

A kutatások szerint Stonehenge köveinek akusztikai tulajdonságai is szerepet játszhattak abban, hogy éppen olyan típusú kőzeteket használtak fel az ókori építők. Ugyanis Stonehenge titkainak egyike, hogy miért szállították az építkezésnél felhasznált köveket Pembrokeshire-ből a több száz kilométerre fekvő Wiltshire-be, ahol a kör alakú együttest végül is felállították.

A londoni Royal College of Art kutatói Stonehenge köveinek eredeti lelőhelyén több ezer sziklát vizsgáltak meg, s azt találták, hogy a kövek nagy arányban zengenek, ha megütik őket. A legtöbb kőzet a repedések miatt nem vezeti jól a rezgéseket, de bizonyos típusú kőzetszerkezetnél előállhat egy fémes kongás, amit a kutatók a lelőhelyen talált köveknél és Stonehenge néhány kődarabjánál egyaránt kimutattak.

Stonehenge körkörös elrendezésének köszönhetően a sziklák megkongatásának akusztikai hatását tovább fokozhatta a hang visszaverődése. Az ide-oda járó visszhang díszíthette a körön belül elhangzó beszédet, vagy aláfestést adhatott az ott játszott zenének. A kutatókra most annak igazolása vár, hogy Stonehenge köveit – legalább részben – zenei tulajdonságaik miatt választották ki, s hangszerként használták (ennek sajnos nemigen maradt nyoma).

Amúgy pedig a kora ókori, sőt őskori zenélésre számos bizonyíték áll rendelkezésre.

A jelenleg ismert legkorábbi hangszerek azok a mamutagyarból és madárcsontból készült, 40 ezer éves fuvolák, melyeket a dél-németországi Geissenklösterle barlangjában találtak meg. A fuvolák mellett feltártak 30 ezer éves, kaparással megszólaltatott és ütős hangszereket is. Ezenkívül a világ minden táján találtak már hangot adó köveket, közülük számosnak igazolták az őskorig visszanyúló zenei felhasználását is.