Szomszéd fája

Tudtam én – nyugtatom magam –, hogy nem kell elsietni a kerítésépítést: most éppen megütne a guta, ha az újdonatúj építményt maga alá gyűrte volna a dőlő fosókafa, vagy ahogy szalonokban mondják, cseresznyeszilvafa. A rádióban hírek. Ferenc pápa arra kéri a római Szent Péter téren összegyűlteket, hogy együtt imádkozzanak a balkáni árvizek áldozataiért.

Magyarország Balkán-e már vagy sem, mindegy is – szerencsére nálunk nem váltak földönfutóvá ezrek meg ezrek. S hál’ istennek, a Duna sem folyik visszafelé, nem hozza fel ide horvát meg bosnyák földről a jugoszláv aknákat – jobb lesz azoknak elsodródniuk a tengerbe.

Nyolc- vagy tízméternyi, kertembe dőlt öreg fa. Felaprítja a szomszéd, eltakarítja. Én felejteni fogom, ahogy Yvette-et is. De a Balkánon sokan nem. Mert mára egy árva fosókafájuk sem maradt, ami a szomszédba dőlhetne...