Versengő sarjak

Az elültetett málnasarjakból a negyedik évre fejlődik teljes értékű ültetvény, ennek ritkító metszéséről (sarjválogatásáról) szólunk. Ismertetőnkben a keskeny falú sövényművelést tartjuk szem előtt, mert nemcsak korszerűbb, mint az (egyre ritkább) töves vagy karós művelés, hanem gazdaságosabb is, ráadásul a növény természetének (biológiai igényének) jobban megfelel. Sövényben nagyobb terület áll a növény rendelkezésére, hogy gyökérsarjairól megújuljon, így idősebb korában sem esik vissza nagyon a termése.

A málnavessző tő- és gyökérsarjakat fejleszt. A tősarjak a termővesszőnek közvetlenül a talajfelszín alatt fejlődő alapi rügyeiből képződnek, s életük során szoros összeköttetésben állnak az anyavesszővel. (Ha arról leválasztjuk, csak gyér gyökérzet marad rajtuk, ezért például szaporításra kevésbé alkalmasak.)

A gyökérsarjak a (termő)vessző gyökérzeténekek teljes felületén képződhetnek járulékos rügyekből. Ezek önállóak, így új és nagyobb felületű gyökérzet fejlesztésére képesek, ezáltal életképesebbek is, mint a tősarjak. A ritkítás során elsősorban ezekből hagyjunk (jövő évi) termőalapot.

Annak érdekében, hogy a málnaültetvény sövényformáját fenntartsuk, a soron kívül (illetve a két sor között) fejlődött sarjakat tőből el kell távolítanunk. Ennek legjobb ideje, ha elérik a 10 centi magasságot. Sövényünk keskeny, azaz 40, de legföljebb 50 centi legyen, mert e fölött már túlzottan besűrűsödik, benne a sarjak fejletlenek maradnak, a gombák is jobban fertőznek. A munkát tehát az e sávon kívül nőtt sarjak eltávolításával kezdjük. Ezután következik a soron belüli munka, ami a sarjak megválogatásából, ritkításából áll, amikor azok elérik a 20-30 centis magasságot. Először a sérült, beteg, satnya sarjakat vegyük ki tőből, ezután ritkítsuk meg az erőteljeseket, előnyt adva a gyökérsarjaknak.

A munka végén 10-15 fejlett sarj maradjon folyóméterenként, lehetőleg egyenletes eloszlásban. Ha tősarjakat is hagyunk, ügyeljünk, hogy a termővesszők mellett mindig csak egy-egy maradjon.