Félelmetes szúnyogbőr

Mi a Balaton rendeltetése? Halászat vagy turizmus? A kérdés eldőlni látszik az utóbbi egyeduralma javára, tudhattuk meg Takács Péter tudományos munkatárs előadását hallgatva. Pedig egyik véglet sem szolgálja a tó javát, hiszen a Balaton ökológiai szempontból rendkívül érzékeny, s állapota az utóbbi 150 évben folyamatosan romlik. Mindez a Budapest–Fiume vasútvonal építésével kezdődött az 1860-as években, mégpedig egy olyan időszakban, amikor a tó vízszintje alacsony volt. Ez aztán meg is határozta további sorsát, hiszen szintjét azóta is alacsonyan kell tartani. Ráadásul levágták róla berkeit, amelyek a halak ívásának voltak meghatározó helyszínei.

A vasút – amelynek vonalát a gabonatermés tengeri behajózása érdekében fektették le – aztán a két háború közötti időszakban meghozta az üdülővendégeket is. Jelenlétük fokozódó terhet jelent a tónak, hiszen igényeik növekszenek. Ez a települések szennyvizét felfogó övcsatorna megépítésével kapcsolatosan rendben is van. Az is természetes, hogy a fürdőzők megriadnak az oly mértékű halpusztulástól, mint az 1965-ös – a környező gazdaságok egy már akkor is tiltott idegméreggel harcoltak a pockok ellen, ez okozta 500 tonna süllő kimúlását.

Az idén pünkösdkor észlelt haltetemektől azonban nem kellett volna megijedniük a tóhoz látogatóknak, hiszen az elöregedett egyedek kimúlása természetesnek tekinthető, mint ahogy az is, ha a szél nagyobb számban ugyanarra a partszakaszra sodorja őket, figyelmeztetett Takács Péter. Azon pedig már mosolyog a kutató, ha a közvélemény az árvaszúnyog sodródó bábbőrét fekáliaszigetnek véli, mint ahogy az történt a szezon kezdetén.