Kedves olvasó, szédítő számok következnek!

Igaz, az 1914. augusztus 15-i átadó ünnepség a világháború kitörése miatt a tervezettnél jóval szerényebbre sikeredett, ám a virágzó üzlet hamar kárpótolta az építtetőket: a Panama-csatorna a Föld egyik legjelentősebb mesterséges vízi útjává vált.

Kapcsolja be biztonsági övét, kedves olvasó, szédítő számok következnek!

A megnyitás idején évente úgy ezer kisebb-nagyobb hajót navigáltak át a Csendes- és az Atlanti-óceán között – napjainkban 14–15 ezret. Az egymilliomodik hajó, a kínai Fortune Plum 2010. szeptember 4-én hajózott át. Csaknem 200 millió tonna áru kel át a keskeny folyosón évente.

A járművek a súlyuk szerint fizetnek illetéket: míg 1928-ban az amerikai Richard Halliburton az átkelést 36 centből „úszta meg”, mostanság az óriás konténerszállító hajók akár negyedmillió dollárt (több mint 58 millió forintot) is perkálnak az átkelésért. Hogy megéri-e? Nem kérdés! A Dél-Amerikát megkerülő négyhetes utazás helyett a hajók a mintegy 80 kilométeres csatornán egy napon belül átcsordogálnak. Az amerikai nyugati és keleti part közötti út is jelentősen lerövidült, például a New York–San Francisco távolság a korábbi 22 500-ról kevesebb mint a felére, 9500 kilométerre csökkent.

A gigantikus zsiliprendszer arra hivatott, hogy az áthaladó hajókat (a szintkülönbségek miatt) 26 méterrel felemelje, illetve lesüllyessze – erre a műveletre egy jármű áthaladásakor összesen hatszor van szükség, háromszor fel, háromszor le. E létesítmények összhosszúsága 3 kilométer.

Kettős zsilipcsatorna fut egymás mellett, így mindkét irányban folyhat a hajók áthaladása (az igazsághoz tartozik, hogy nagy hajók esetében egyszerre csak az egyik irányt használják). Mindegyik kamra feltöltéséhez kb. 100 ezer köbméter víz szükséges, és mindössze nyolc perc.

A kamrák 33,53 méter szélesek és 320 méter hosszúak, 12,56 méter mélyek – ezek a paraméterek adják ki az úgynevezett Panamaxot, vagyis azt, hogy mekkora méretű hajó képes áthaladni rajtuk.

A csatorna két mesterséges tavon át vezet. A Gatun-, illetve a Miraflores-tó létrehozásához négy gátat kellett megépíteni; közülük a Gatun-gát – amely az alapjánál 640 méter széles, a hossza pedig 2300 méter – a megnyitás idején a világ legnagyobb ilyen építménye volt.

A tó és a gát segítségével szabályozzák a Chagres folyó vizét, a tóban tárolják a nedves évszak vízfölöslegét (Panamában nyolc hónapon át tart az esős évszak, felhőszakadásokkal és sűrű köddel súlyosbítva az átkeléseket), mert száraz időszakban a folyó vízhozama olyan kicsi, hogy nem tudná táplálni a csatornát.

A 33 kilométer hosszú Gatun-tó az egyetlen hely, ahol az óriás hajók szemtől szemben találkoznak, bár itt is csak egy sávban tudják fenntartani a biztonságos mélységet.

Itt szolgál a világ legnagyobb víz alatti kanalas kotrója: a 4200 tonnás, őshüllőszerű monstrum az elmúlt években több üledéket és a meredek partfalakról származó omladékot távolított el, mint amennyit annak idején a csatorna építésekor megmozgattak. Megállás nélkül dolgozik, mert ha felhagynának a kotrással, akkor egy-két éven belül nem lenne elég víz a hajók átjutásához.

Nemcsak a hajóknak, a csatornának is haladnia kell – a korral. Ugyanis a konténerszállítók új nemzedékének gyártmányai 30 méterrel hosszabbak és 9 méterrel szélesebbek, mint amivel a Panama jelenleg elbír. A panamaiak ezért 2006. október 29-én népszavazáson döntöttek, és elindult egy ötmilliárd dolláros fejlesztés, amely megkétszerezi a csatorna áteresztő képességét. Eredetileg a százéves évfordulóra tervezték az átadását, elhamarkodottan. Az új időpontot 2015-re teszik.

A Panama-csatorna egy évszázados diadalmenetét azonban beárnyékolja egy komoly rivális felbukkanása. A kerek születésnap előtt nem sokkal, július elején tette közzé tervét a nicaraguai kormány és a hongkongi székhelyű HKND-csoport: 40 milliárd dollárból, decemberi starttal Nicaraguán át vezető új, szélesebb és mélyebb csatornát építenek a Csendes-óceán és a Karib-tenger között, 2020-as nyitási határidővel…