Szerkő piros csizmában

Kevéssé ismert madarunk a szerkő, a népessége is kisszámú, de azért még találkozhatunk vele, főleg a Tiszántúlon. Pedig amúgy igazi világpolgár; Európától Közép-Ázsián át egészen az Egyesült Államokig rendszeresen fészkel, telelni tőlünk a trópusi Afrikába vonul. Hazánkban a szerkők három válfajával futhatunk össze: a kormos, a fehérszárnyú és a fattyú szerkővel.

Ország-világValló László2014. 08. 13. szerda2014. 08. 13.
Szerkő piros csizmában

A legnagyobb állományú kormos szerkő áprilisban érkezik, s elfoglalja állomáshelyét az alföldi vagy az alacsonyabb dombvidéki nádas tavakban.

Hasznos rovarirtó: a dankasirály módjára a gabonatáblákat látogatja és főleg a sáskákat, szöcskéket, tücsköket pusztítja. De gyakran vadászik a víztükör fölött lebegve is a rovarokból, lárvákból és apróbb halakból álló zsákmányra. Rigónyi méretű madár, testhossza 20-25 centi.

A vízen ringó fészkét hínárból készíti el. Fészekalja három tojásból áll, rajta mindkét szülő felváltva kotlik. A kicsinyek fészekhagyók, és – született vízimadárhoz méltóan – már a kikelés utáni első napon önállóan úsznak.

A fehérszárnyú szerkő (képünkön) valamivel kisebb a kormos rokonnál, ám öltözete ahhoz hasonlóan koromfekete, de lábai vörösek, mint aki piros csizmácskákat húzott.

Mint a szerkők, ez a faj is elsősorban röptében figyelhető meg. Könnyeden, szinte csapongva röpül, mint a fecskék, nem bukik víz alá, mint a csérek. A fattyú szerkő a három között a legnagyobb, jellemzője a vastag, piros csőr, illetve a feje tetején viselt fekete sapka. A szerkők többnyire áprilisban érkeznek hozzánk és szeptember-októberben indulnak téli szállásukra. Mindhárom fajuk fokozottan védett, természvédelmi értékük 250 ezer forint.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek