A New York-i tőzsde az Alibaba sikerétől volt hangos

Az Alibaba az egyik legnagyobb kínai vállalat, amely az ottani internetes kereskedelem piacának nyolcvan százalékát birtokolja. Egy hatalmasra duzzadt online pláza több százmillió nézelődővel, azaz regisztrált felhasználóval.

A vállalkozások egy virtuális kirakatot bérelnek, így mutatva meg portékájukat az említett százmillióknak. Az Alibabáé csupán a parkett, ahol forognak a milliárdok. Ezekkel a virtuális parkettadarabkákkal a cég 21,8 milliárd dollárt keresett pénteken egy már jóval valóságosabb parketten, a New York-i tőzsdén, és egyben minden idők legnagyobb elsődleges tőzsdei kibocsátását könyvelhette el.

De itt lép be a képbe az Ezeregyéjszakából ismert misztikum. Az újdonsült tulajdonosok nem részvényt vásároltak, hanem egy Kajmánszigeteki másik céghez szóló utalványt, amely tulajdonra jogosít, hiszen a Kínai Népköztársaság kormánya nem engedélyezi a hazai cégek nyílt részvénykibocsátását. Alibaba más szempontból is álruhás hős. Nem a mostani értékéhez viszonyították a részvényei árát, hanem a lehetőséghez, ahová eljuthat. Ez most elképesztően drága, egy darab részvényért nyitáskor 68 dollárt kellett fizetni. De néhány óra múltán már 98 dolláron állt a jegyzés. Alibaba többet ér, mint Magyarország kétéves nemzeti összterméke.

De mit is vett az ember? Egy ígéretet. Eddig a nagy sztárvállalatok, mint a General Motors vagy az Exxon azért voltak óriások, mert óriási vagyonnal rendelkeztek. Kézzel érinthető, nem csak valódinak tetsző értékkel. A tőzsdei híreket lapozgatva látjuk, hogy a világon a legnagyobb, a legértékesebb nem állít elő semmit. Maga az ötlet, a rendszer, a marketing és a vevőkör a vagyontárgy.

Ez egyrészt hátborzongató, másrészt mindennél lelkesítőbb. A világ sorsa immár nem acél- és szénfronton dől el, hanem a szellem küzdőterén. Elméletben értjük, már csak a gyakorlatot kéne elsajátítani, előrukkolni az új, nagy ötlettel!