Hiába fohászkodtak a megkínzottak: Mária sem segíthet

Vajon honnan jött ez a Dózsa?! Lépjünk vissza időben 1514. április elejére, amikor is Bakócz Tamás esztergomi érsek kihirdette a keresztes hadjáratot. A felhívás váratlanul élénk visszhangra talált, május elejére mintegy 40 ezer paraszti származású keresztes gyülekezett a táborokban. Az is hathatott a lelkekre, hogy a pápai felhívás bűnbocsánatot ígért.

Székely Dózsa György lett a parancsnokuk, aki apja nyomdokaiba lépve választotta a katonaságot. Erejét Toldi Miklóséhoz hasonlították, ennek is köszönhette, hogy a királyi udvarhoz került, és kapitányi rangot kapott. Nándorfehérváron szolgált mint lovastiszt, több sikeres, török tisztek elleni párviadal is fűződik a nevéhez. A keresztes seregekhez feltehetően elsősorban felemelkedési vágya hajtotta, rangra, hírnévre és vagyonra vágyott.

Ugorjunk egy nagyot: az országban uralkodó zavaros társadalmi-politikai viszonyok a parasztfelkelés kirobbanásához vezettek, ám az néhány hónap után kudarcba fulladt. Dózsát a korabeli szokásoknál is kegyetlenebbül végezték ki: tüzes vassal megkoronázták, saját katonáival marcangoltatták szét, még fel is négyelték, teste darabjait bitófára húzták – legalábbis így tartja a nemzeti emlékezet…

A kivégzésére használt vaskoronát előbb a kolozsvári levéltárban, majd az Erdélyi Múzeumban láthattuk, igaz, hitelessége bizonytalan. Mint ahogy az izzó vastrónról sem tudnak a korabeli források, bár az tény, hogy a válogatott kínzás része volt akkoriban megtorlásoknak. A tüzes trónról szóló legenda Petőfi Sándor A nép nevében című költeménye után terjedt el széles körben.

A magyar népköltészetben Dózsa Györgyre és háborújára emlékező ének, ballada nem maradt fenn. Emléke különösen szülőföldjén, a székelység körében eleven. Szülőfalujában, az erdélyi Dálnokon ismerni vélik szülőháza helyét, legenda szól hatalmas rézüstökben elrejtett kincseiről is. Temesváron ma is számon tartják kivégzésének helyszínét.

A legenda szerint Szűz Mária alakja megjelent a kétségbeesett, megkínzott jobbágyok előtt. A szájhagyomány úgy tartja, a cigányok több tüzet raktak a vesztőhelyen, hogy a vaskoronát és a kínzószerszámokat felforrósítsák, a mocsarakból összegyűjtött nedves fa azonban nehezen gyulladt meg. Sűrű, fojtogató füstfelhő borította be a környéket.

A felkelők tudták, csak isteni csoda mentheti meg a parasztvezér és húsz társa életét. A jobbágyok kezeiket összekulcsolva fohászkodtak Istenhez. Egyszer csak szétvált az egyik füstfelhő, és a tüzes trón fölött megjelent Szűz Mária. Ugyan már akkor tisztázódott, hogy csupán a homályból elővillant fehér lovassági zászlóra hímzett Boldogasszony tűnt fel előttük, nem pedig a mennyekből alászálló – ennek ellenére a jelenés helyét egy faoszlophoz erősített Mária-képpel jelezték, amely zarándokok úti célja lett.

Dózsa György alakja számos művészt megihletett. Dráma született róla Hevesi Sándor és Illyés Gyula tollából, Erkel Ferenc pedig operát komponált. Eötvös József és Szabó Pál regényein kívül Ady Endre versei (Dózsa György unokája, Dózsa György lakomáján) boncolgatják a népvezér figuráját, szellemi örökségét. Szász Endre és Szervátiusz Tibor szobrai mellett Derkovits Gyula 1514 címet viselő híres fametszetsorozata is markáns illusztrációja a parasztháborúnak.