Lyukas gumi

Az ötlet pedig igazán eredeti.Egy fiatal katolikus pap (KresimirMikic kiváló alakítása) búsan látja, hogy a kis dalmáciai szigeten lévő városkájában nemigen születnek gyerekek. Összefog a gyógyszerésszel és a trafikossal, majd az éj leple alatt tűvel kilyukasztják a sziget óvszerkészletének minden egyes darabját. A lakosság persze nem érti, hogy hirtelen miért kezd gömbölyödni az asszonyok-lányok hasa. Egyes férfiak örülnek, míg mások a hajukat tépik dühükben vagy szinte megzavarodnak a rájuk zuhant felelősségtől. A dolgok aztán még tovább bonyolódnak. Az egyik asszony nemigen tud elszámolni távollévő férjének az időponttal, egy lány nem óhajtott még szülni, egy másik meg arra használja, hogy megfogja vonakodó fiúját. Mivel a média is felkapja a csodát, megindul a bébicsináló turizmus: gyermekre vágyó turisták lepik el a szigetet.

Eddig ötletes, szellemes Vinko Bresan filmje, A pap gyermekei, s aki szereti a Kusturica-féle vaskos balkáni humort, jókat nevet annak finomabb, ironikusabb változatán. Ha már hasonlítgatok, akkor a cseh filmekhez is mérhetem. Tulajdonképpen nagyon európai film, aminek látványa üdítő az amerikai alkotások tengerében.

Kár, hogy az utolsó félórába minden rosszkedvét belezsúfolta a rendező. Főleg a katolikus egyház kap tőle, melynek filmbéli képviselői igencsak cinikusan állnak hozzá a baby-boomhoz, akárcsak a kissé hajánál fogva iderángatott papi pedofíliához. Bresan láthatóan mindent el akart mondani, ami a begyét nyomja az egyházzal kapcsolatban. Az egyenetlenségek ellenére mégis eredeti, szellemes film született.