Nehezményez vagy nehézményez? Grétsy László válaszol

Bár a téma nem világrengető, mégis sokan vannak, akik az ilyen kicsiny kérdésen is szívesen eltöprengenek, ezért válaszolok erre is az Anyanyelvi őrjárat rovatban.

A nehéz, ez a mindmáig ismeretlen eredetű, de nyelvünkben már legalább 7-800 éve élő szavunk leginkább azok közé a névszók közé tartozik, amelyekben tő belseji váltakozás figyelhető meg: egér, de egerek, egeret, egerészik; veréb – verebek, verebes; kenyér – kenyerek, kenyeres stb. A nehéz hasonló váltakozást tartalmaz, hiszen főleg így látjuk el raggal, jellel, képzővel: nehezet, nehezek, nehezebb, nehezen, nehezék, nehezít, nehezell, neheztel stb. De – talán azért, mivel ez melléknév, az e csoportba tartozó, ilyen típusú szavak pedig jobbára főnevek – a megfelelés nem tökéletes.

Már az alapszó sem egységes, mert a nyelvjárásokban a nehez alak is gyakori. Az Új magyar tájszótár a nyelvterületnek szinte minden részéből idézi, sorolja a nehez formát. A múlt század közepén készült hétkötetes értelmező szótár a nehéz szócikk elején (táj) megjelöléssel fel is tünteti a nehez alakot.

A származékokban sem teljes az egység. Ingadozás van a nehézkedés körül is, ugyanis XX. századi szótáraink a nehézkedik és a nehezkedik formát egyaránt feltüntetik, szerintem is jogosan, mert mindkettő él.

S voltaképpen ugyanezt mondhatjuk a nehézményez és a nehezményez igei származékról is. A 2003- ban megjelent Magyar értelmező kéziszótárban csak a nehezményez forma szerepel ’helytelenít, kifogásol’, valamint rossz néven vesz’ értelmezéssel, de a már említett hétkötetesben ott található a nehézményez alak is. Balassa Józsefnek A magyar nyelv szótára című, 1940-ben megjelent, ritkábban emlegetett, de értékes szótárában pedig vitatott szavunknak csak az a változata szerepel, amelyet levélíróm hiányol: a nehézményez!

Egy szó mint száz: egyik változatot sincs jogunk sem nehezményezni, sem nehézményezni. Nyelvérzékünk sugallata szerint használhatjuk a nekünk jobban tetszőt.