Rendőr főhadnagy a soros a boncasztalon

Régebben már előfordult, hogy egy végzős színészosztály, ha nem is teljes létszámmal, de együtt marad, ugyanabba a teátrumba szerződik. Most viszont arról van szó, hogy az osztálytársak különös produkciót hoznak létre nyaranta: egymásról írott darabjukat mutatják be. Eléggé extrém ötlet, kérdéseket is vet fel – például azt, vajon érdekes-e annyira egy-egy személy élete, hogy abból nézhető és élvezhető színpadi előadás szülessék?! A válasz egyértelmű.

Nézzük az előzményeket! Horvai István és Máté Gábor tizennégy növendéke – köztük Jordán Adél, Kovács Patrícia, Szandtner Anna, Fenyő Iván, Czukor Balázs, Gál Kristóf, Mészáros Máté, Száraz Dénes – 2007-ben végzett. Sokféle karakter, összetartó csapat. A második és a harmadik tanév nyarán osztályfőnökük, Máté Gábor magával vitte őket Szombathelyre, ahol két hét(!) alatt színpadra állították Esterházy Péter Egy nő című művét, amit később a fővárosi Merlin Színházban tovább játszottak. Aztán diplomásként mindenki ment a maga útján, ám nyaranta újból összejöttek. Máté tanár úr úgy gondolta, nem engedi el a kezüket. Közös nyelvet beszélnek, hamar egymásra tudnak hangolódni, érdemes hát együtt alkotniuk. Nevet Parti Nagy Lajostól kaptak: AlkalMáté Trupp. Mindig elővettek valamilyen darabot, de érezték, hogy egyszer kimerül a kínálat. Három év után előrukkoltak egy fantasztikus ötlettel: eljátsszák egymás életét. Cetlikre írták a nevüket, bedobták egy kalapba – azóta is sorsolással döntenek az aktuális alanyról.

Idén elérkeztek a sorozat nyolcadik darabjához: Gál Kristóf került a „boncasztalra”.

– Soha vissza nem térő alkalom, hogy ennyi istenáldotta tehetség hetekig egyvalakivel foglalkozik és színpadra viszi a másik életregényét – vélekedik a Kecskeméten élő címszereplő, akinek felesége bábszínész, két gyermekük pedig kisiskolás. – Már tavasszal elkezdjük a találkozásokat, beszélgetéseket, amelyek alapján összeáll az előadás. A főhős szinte folyamatosan színpadon van, de nem feltétlenül önmagát alakítja. Én eldöntöttem: mindenről őszintén nyilatkozom, nincsenek tabuk. Az egyik jelenetben házasságom nehéz időszaka került terítékre. Feleségemnek és nekem is fontos az életünkben egy katolikus pap, akit rendszeresen felkeresünk. Robi atya alakja természetesen a darabból sem maradt ki, neki vallottunk a kapcsolatunk nehézségeiről. Hát, mit mondjak, nagyon mély monológok születtek. Megrázó erővel hatottak rám, felnyitották a szemem. Terápiának sem volt utolsó.

Ha eddig azt gondolta az olvasó, hogy Gál Kristóf színész, ezen a ponton elárulom az igazságot. Elhagyta a művészi pályát és beállt rendőrnek. Így a nyári játék számára most már valóban játék.

– Azt mondja, hogy nem vagyok színész?... Kíméletlenül hangzik, miközben igaz – néz a szemembe beszélgetőpartnerem, akit egy kritikában svéd gyermekversnek tituláltak, főleg vörös szakálla és kedves mosolya miatt. – 2003-ban végeztem a Színművészetin, utána Egerben játszottam. Hét évvel ezelőtt megszűnt a lelkesedésem a színház iránt. Nem azért, mert mellőztek vagy fásultság kerített hatalmába. Nem esett jól esténként a színpadon állni, inkább otthon akartam lenni a családommal. Döntenem kellett a sorsomról, máskülönben előbb-utóbb eljutok oda, hogy a büfépulton könyökölve azon meditálok, hol rontottam el.

Bátor, becsületes, elszánt lépés kellett. Négy évad után mindent felégetett a háta mögött. Mundérra cserélte a jelmezeket. Az csak a véletlen műve, hogy az egri Gárdonyi Géza Színházban éppen egy nyomozót alakított utoljára a Párnaember című darabban. Gyerekkorában sokat álmodozott a rendőri pályáról. Vallásos családban nőtt fel, nyolcan vannak testvérek. Szüleiben egy letűnt korból származó, negatív rendőrségkép élt, még ötletszinten sem hozakodhatott elő azzal, hogy nyomozó szeretne lenni. Diákszínjátszó és versmondói sikerei viszont a Színművészeti Egyetemre vitték, ahová harmadszorra jutott be. Amikor pedig eljött a váltás ideje, egyértelmű volt a hogyan tovább. Sikerült bekerülnie az I. kerületi kapitányságra, először közalkalmazotti státust kapott, majd átképzés után hivatásos rendőr lett. Kezdetben kisebb súlyú és vegyes bűncselekmények (csalások, sikkasztások, testi sértések) vizsgálatát bízták rá. Új pályáját 2010-ben a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság életvédelmi főnyomozójaként folytatta.

– Vannak kapcsolódási pontok a színészet és a rendőri munka között – árulja el Gál Kristóf főhadnagy. – Egy kihallgatás során, amikor két ember beszélget, tetten érhetők dramaturgiai pillanatok. Ha jól „adagolom” az információkat, a gyanúsított hamarabb megnyílik és őszintébb lesz. Persze ehhez nem feltétlenül kell színészi múlt, de empatikus képesség mindenképpen. Amúgy a nyomozási technika, a rendőri metodika tanulható. Életvédelmisként nem is egy emberöléssel találkoztam. Sok egyéb mellett prostituáltak sérelmére elkövetett gyilkosságok, késelések felderítése ügyében dolgoztam. Két és fél év után a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság egyik szóvivője lettem, most pedig vezényléssel az ORFK kommunikációs szolgálatának ügyeletvezetője vagyok.

És mélyen hívő ember.

Nincs ebben semmi különös, így nevelték. Bár vannak, akik felvetik, hogyan tudott elszámolni a lelkiismeretével, amikor színészként erkölcstelen figurát alakított, vagy nyomozóként vérbe fagyott áldozatok tettesei után nyomozott. Tudni kell meghúzni a határokat a magánélet és a hivatás között – ennyi a válasz. A munkára való összpontosítás és a vallásosság kérdése két különböző dolog. Miután ezt a témát kivesézzük, Kristóf bizalmasan elárulja, hogy egy-egy emberölés helyszínelésekor, amikor adódott két-három percnyi nyugalom, azért elmormolt egy imát az áldozat lelki üdvéért. Neki is könnyebb lett a lelke.