Akadtak okoskodók, de számukra is volt kenetteljes válasz

Nem szégyelli, neki így dobta ki a gép. Amióta az eszét tudja – és ennek már néggyel több, mint ötven éve –, mindig az foglalkoztatta, hogyan lehet valakit becsapni. Ült is a börtönben ezért vagy 25 évet, úgy nagyjából a fele életét, ezalatt maradt ideje arra is, hogy a foglalkozását szinte tökélyre csiszolja. Mert, ugye, ahhoz is kell némi elmélkedés, hogy valakinek eszébe jusson az „egyházalapítás” ötlete. Emberünk KEV néven megalapította a vakon hívők „egyházi” közösségét. A rövidítés a Kapzsi Emberek Vámszedője kezdőbetűiből is összeállhatna – ezzel az alapító atya némileg fel is oldozhatná magát, gondolván: a kapzsi ember meg is érdemli, hogy becsapják.

Miként is működött ez a formabontó gyülekezet? „Pál atya” az újságok apróhirdetéseiből kinézte, mire van kereslet. Ha a telefonszám is megvolt, felhívta az illetőt, s elmondta, hogy az általa képviselt egyház kivonul az országból, a vagyonát pedig méltányos áron értékesíteni kell, különben elkobozzák. Szó, ami szó, átlátszó mese, de akad, aki számára legalább olyan meggyőző, mint hogy „pénzt hoztam az önkormányzattól”. Ha kapás volt,  egyezkedni kezdtek: az egyiknek arany kellett, a másiknak piros traktor, akár felárral, de olyan is került, aki borjúra vágyott. Az üzlet sikeresen megköttetett, az átutalt pénz olyan ismerős számlájára ment, aki partiképesnek számított a bankban. Az ügyfelek előbb türelmesen, majd egyre inkább izgatottan várakoztak, de se rúdarany, se piros traktor, se borjú nem érkezett… Viszont jött a rendőrség, eddig éppen 43 ügyben.

Nem babra ment a játék: a bevétel úgy tízmillió forint körül lehet. Csak egyetlen péceli családtól – apától és fiától – több milliót kaszált P. Csaba. Hát persze, hogy azért akadtak okoskodók, akik bizalmatlankodtak, nem akartak, csak személyesen üzletelni, mire nekik kenetteljesen azt mondta az „atya”: „Az igazi keresztény nem csak azt hiszi el, amit lát…” Egy nyárlőrinci asszony máris meg lett győzve, utalta is rögvest a milliókat.

Amikor aztán a hivatásos szélhámos lába alatt forróvá vált a talaj, elhatározta, hogy biztonságos helyen rejtőzik el: bevonul a börtönbe, mert éppen volt egy behívója, házi őrizetből történt szökés miatt. Majd mégiscsak meggondolta magát és inkább egy mosonmagyaróvári rokonnál kötött ki. Itt fogták el végül a rendőrök, s kezdődött az elszámoltatás.

Az ítéletet a bíróság nem a Bibliára hagyatkozva fogja meghozni...