'Ne engedjenek a gyerekeik érzelmi zsarolásának'

Kedves Ágnes!
Negyven évet éltem le hűségben a feleségemmel, kedves Marikámmal. Hangos szó sem esett köztünk soha, nemhogy veszekedés lett volna. Két gyerekünket, egy fiút és egy lányt becsülettel felneveltünk, mindketten jó szakmát tanultak, ma már családosak, az életük rendezett. Életem nagy tragédiája, hogy két évvel ezelőtt hosszú, súlyos betegségben elhunyt a párom. Előtte már évekig beteg volt, ápoltam, segítettem, ahogy tudtam. Nagy csapás volt ez az egész családnak, sokáig gyászoltuk. A gyerekeim aztán felvetették, adjuk el a házat, az árát felezzem meg köztük, aztán költözzem a lányomékhoz, ahol külön kis kényelmes lakrészem lenne. Elméletben bele is egyeztem, mert jól kijövök a vőmmel, imádom az unokáimat és nem lettem volna egyedül. Aztán mégis halogattam ezt a lépést megtenni. Mintha éreztem volna, hogy 73 évesen még tartogat számomra a sors valamit… S ekkor az utcán, véletlenül találkoztam egy régi, kedves kolléganőmmel, akit nem láttam már húsz éve. Zsuzsa 68 éves, fiatalos, ápolt, a korához képest csinos asszony. Nagyon megörültünk egymásnak, leültünk egy kávéra. Kiderült, hogy ő is özvegy, immár hat éve, neki is vannak gyerekei, unokái, néha mégis magányosnak érzi magát. Elkezdtünk találkozgatni, s a régi rokonszenv, barátság szerelembe csapott át. Ennek egy éve már, és most házasságra készülünk. A gyerekeink legnagyobb tiltakozása és sértődöttsége közepette! Nem hiszik el, hogy ebben a korban még társra vágyik az ember, az elhalt szülőkkel szembeni árulással vádolnak minket, mindkét részről érdekházasságot szimatolnak. (Mindketten elég jómódúak vagyunk.) Zsuzsa kezd elbizonytalanodni, de nem szeretném a gyerekek önzése miatt elveszíteni.
Üdvözlettel: Tibor

Kedves Tibor!
Semmiképpen se engedjenek a gyerekeik érzelmi zsarolásának. Természetesen ebben a korban is lehet szerelmes az ember! Persze a gyerekeket is meg lehet érteni, hogy aggódnak, akár az apjukat féltik, akár az örökség miatt. Levelében részletezte, hogy az utóbbi nem is kevés. De mivel itt semmiképpen sincs szó szerencsevadászokról, ezt a szelet könnyen ki lehet fogni a vitorlából. Kössenek házassági szerződést, amelynek alapján mindenki megtartja a maga vagyonát, és akkor nem lehet semmi vita. Ettől persze a gyerekeiknek még várniuk kell az örökségre, nem kapják meg azonnal a ház árát. Önök pedig ne vegyék a szívükre a tiltakozásokat, viselkedjenek kedvesen, szeretettel velük. És tartsanak ki egymás mellett! Meglátják, előbb-utóbb a család is megbékél.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes