Gyökerekbe kapaszkodva

A határtól alig pár kilométerre fekszik, a környezeti adottságok – a kiváló talaj, a bőséges napsütés – nagyszerű lehetőségeket kínálnak a szőlőtermesztéshez és a borturizmushoz. Igaz, hogy szinte csak ezek adhatnak megélhetést a falubeliek számára, s a problémáknak itt koránt sincs vége.

Bár a délszláv háború közvetlenül nem érintette a települést, mégis érződnek annak fizikai és lelki hatásai is: mikor erről kérdeztük a falubelieket, sokszor könny szökött szemükbe.

A lehetőségek szűkében a fiataloknak nincs maradásuk, s az idősebb lakók nagyon aggódnak a falu jövőjéért, mondván, az idén már egyetlen elsős sem volt az iskolában. Minden második ház üres és a többiben szinte kivétel nélkül idős néni vagy bácsi lakik, akik nagyon sok szeretettel és kedvességgel fogadtak minket, válaszoltak minden kérdésükre. Így volt ez a többi faluban is – összesen tizenhárom magyar lakta településen dolgoztak a hallgatók, a felvétel Sepse községben (horvátul Kotlina) készült.

A Vörösmarton töltött egy hét alatt betekinthettünk a falu életébe.

A sok probléma ellenére mégis rengeteg a tenni akarás az emberekben, ott él bennük a remény, a hit, ami segít, hogy a gondok közepette se csüggedjenek. Az egyik háznál, ahová betértünk, a néni még énekelt is nekünk, magyar létére horvátul – és olyan gyönyörűen, hogy bár a dal szövegét csak utána mondta el, az énekét hallgatva többen elérzékenyültünk. A szekrények legaljából hihetetlen kincsek, igazi magyar értékek kerültek elő. Más korból valók, de napjainkban is rengeteg a mondanivalójuk.

Egy idős bácsit idézve: „Minden remény az ősi gyökerek megtartásában rejlik.” Azt hiszem, ezen mindannyiunknak érdemes elgondolkodni.

Pintér Dalma,
Mátraterenye