Sportnapló: Lesz-e csoda október 11-én, Bukarestben?

Gyors közvélemény-kutatást tartottam a környezetemben, s olyan siralmas eredmény született, hogy akár le sem kellene játszani a meccset. Mindenki a vereség arányát taglalta – én azonban csodára várok, mert a futballban igen is vannak ilyenek. 1986. március 16-át írtuk, amikor Nyilasi-rajongó tinédzser lányommal a Népstadionba igyekeztünk. Útközben a magyar–brazil meccsre siető hetvenezer néző arról beszélgetett, hányat is kapunk majd „gombócból” a délamerikaiaktól? Aztán az 5. percben Kiprich–Détári összjáték után Döme fejelt a hálóba – s következett még két magyar gól. A meccs után „Kalap”, a legendás fruttiárus így kínálta a portékáját: „Itt a tavasz, itt a nyúl, magyar–brazil három null!” Mert a futballban igenis vannak (voltak) csodák!

Az előjeleket illetően túlzottan bizakodóak nemigen lehetünk. Legutóbb a Puskás Ferenc Arénában – a közönség kizárása mellett – 2-2-es döntetlenre végeztünk, aztán 2013. szeptember 6-án Bukarestben úgy kaptunk ki, mint a brazilok a Népstadionban: 0-3-ra. Kenyeres Imre – Egervári Sándor segítőjeként – mindkét mérkőzésen ott ült a kispadon. Tőle kérdeztem, mi várható most a román fővárosban?

– Különös a pikantériája az összecsapásnak. Az ötvenezer néző olyan hangulatot teremt, amilyenre a játékosokat nem lehet felkészíteni. Azt az atmoszférát át kell élni. A budapesti mérkőzésen nem játszott rosszul a csapat, az egyenlítést hozó második román gól előtt Maxim ráugrott Vargára, de a bíró nem fújt. Bukarestben Guzmics a 2. percben gólpasszal szolgálta ki Maricát, aztán kaptunk egy bombagólt. Elment a meccs… De hát a minap Albánia megverte Portugáliát, a románok idegenben a görögöket, akkor mi miért ne győzhetnénk? – válaszolta Kenyeres Imre, aki Felcsúton, a Puskás Akadémiánál dolgozik a fiatalokkal.

Csodák lehetnek, csak éppen a futballpályán ki kell érdemelni! Meglátjuk, van-e nyúl Dárdai Pál megbízott szövetségi kapitány varázscilinderében?