Műszer jelez a kerékből - Felhőtlen az örömünk?

A guminyomásszenzornak két változata ismeretes. A közvetett fajta az értékeket az ABS (a már évek óta szintén a gyártáskor kötelezően beszerelt blokkolásgátló) érzékelőjéből kapja. Álló helyzetben nem jelez, s a nyári és a téli gumik felszerelésénél újra be kell állítani a rendszert. Ugyanakkor a közvetlen szisztémánál a levegő nyomását az abroncs belsejébe található, vezeték nélküli, elemes érzékelők mérik. A szenzor az egyes kerekekben lévő levegőnyomást külön-külön (álló helyzetben és haladás közben is) ellenőrzi, s eltérés esetén riaszt. Így idejekorán felpumpálhatjuk a laposodó kereket, vagy ha defektet kaptunk, megtudjuk, még mielőtt az abroncsot „legyalogolnánk”. Örülhetünk, hogy már ilyesfajta segédeszköz is szolgálja a biztonságunkat.

S bizonyára sorra-rendre testet öltenek majd a meghökkentő ötletek, midőn műszer jelzi több olyan alkatrész közelgő meghibásodását (például ékszíjszakadás, izzókiégés, csapágyszorulás), amiről a sofőr még a baj bekövetkezte előtt tudomást szerezhet. Csak hát minden visszajelzőt figyelni, a megfelelő kapcsolókat kezelni kell – amikor az extrákkal gazdagon felszerelt kocsi műszerfala, középkonzolja még a garázsban szemlélve is szinte felfoghatatlan, nemhogy 130-cal robogva.

Amúgy a mérnökök már dolgoznak azon az autón, amit vezetnünk sem kell majd, hiszen minden lehetséges helyzetre felkészítik a kocsi számítógépét, mely az emberi agynál sokkal gyorsabban reagál, hozza meg és hajtja végre a helyes döntéseket. Szép-szép, de például a repülőgépekbe szerelt robotpilóta korlátait is kitapasztalták már a levegőben szorgoskodók: jöhetnek olyan helyzetek, amikor csakis az ember képes úgy közbeavatkozni, hogy a katasztrófa elkerülhető legyen. És TPMS ide vagy oda, azt hiszem, a sofőr reggeli gondoskodó szemrevételezését nem pótolja semmilyen fantasztikus érzékelő.

Azt se feledjük: minden újabb és újabb elektromos segédeszköz eggyel több hibaforrást jelent…