Hankiss Elemérre emlékezve

Debrecenben, 1928-ban született, az ELTE angol–francia szakán végzett 1950-ben. 1956-ban a forradalom után tíz hónapot töltött vizsgálati fogságban – hűtlenség és államellenes összeesküvés vádjával, később bizonyíték hiányában felmentették.

A hatvanas években dolgozott az Európa Kiadónál, később a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa volt. 1975-től az MTA Szociológiai Intézetének főmunkatársa, 1996 és 1998 között igazgatója volt. 1990 és 1993 között aktívan részt vett a közéletben, a Magyar Televízió elnöke volt.

Élete során több elismerést kapott: 1994-ben Gombár Csabával, a Magyar Televízió korábbi elnökével együtt Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal (polgári tagozat) kitüntetést vehetett át, 2006-ban Budapest díszpolgára lett és Széchenyi-díjat kapott. 2007-ben a Prima Primissima Díj egyik kitüntetettje volt, 2008-ban Hazám-, 2012-ben Bibó-díjjal ismerték el munkásságát. Hankiss Elemért a fővárosi önkormányzat és az Emberi Erőforrások Minisztériuma is saját halottjának tekinti.