Oly korban éltek ők e földön

– Ha meg akarjuk érteni a magyarországi római katolikus egyház magatartását a zsidósággal kapcsolatban a II. világháború alatt, meddig érdemes visszanyúlnunk a történelemben?

– A XVIII. századig mindenképpen. Ettől az időszaktól kezdve kisebb-nagyobb intenzitással folyamatos az izraeliták betelepülése Magyarországra. A zsidósággal szemben mindig is éltek bizonyos ellenérzések, s ezeket jelentős mértékben a keresztény tanítás táplálta. A keresztény papok ugyanis folyamatosan a zsidóság szemére vetették a prédikációkban, hogy a közülük származó Jézusban nem ismerték fel a Messiást, sőt a zsidókban Jézus gyilkosait látták.

– Akik viszont keresztény hitre tértek, azokat befogadta az egyház?

– Teljes mértékben. Ez a helyzet a XIX. században változott meg, ekkor már nyíltan antiszemita hangok hallatszottak a politikában. A századforduló idejére az egyházba is beszüremkedtek az ilyen gondolatok, a jelentős szellemi befolyással bíró Prohászka Ottokár a modernitással járó visszásságokért részben a zsidóságot okolta. Az antiszemitizmus a közéletben az I. világháborút és a forradalmakat követően erősödött fel – majd egy időre mérséklődött. A tragikus fordulat 1938-ban következett be, amikor Darányi Ignác miniszterelnöksége idején az antiszemitizmus kormányprogrammá emelkedett.

– Ez már a zsidótörvények elfogadásának időszaka.

– Így van. Az I. zsidótörvény célja bizonyos foglalkozási ágakban a zsidóság arányának húsz százalék alá szorítása volt. A következő évben elfogadott II. zsidótörvény ezt az arányt hat százalékban határozta meg. Az 1941-ben elfogadott III. zsidótörvény pedig már kifejezetten faji jellegű, ugyanis tiltja a házasságot zsidók és nem zsidók között.

– Mit szólt a zsidótörvényekhez a katolikus egyház?

– A katolikus egyház magatartása nem egyértelmű. Serédi Jusztinián hercegprímás, a magyarországi katolikus egyház feje felsőházi tagként az I. és a II. zsidótörvényt is megszavazta. Ennek legvalószínűbb oka az, hogy nem akartak konfliktust a hatalommal. A faji törvényeket azonban az egyház már határozottan elutasította, és kezdettől fogva felkarolták a Szent Kereszt Egyesületet is.

– Mit kell tudnunk erről a szervezetről?

– Létrejötte Kornfeld Móric nevéhez fűződik. Kornfeld zsidó származású katolikus volt, a Hitelbank elnöke, s egyben a felsőház tagja.
A törvények elfogadásakor azonnal kereste a kapcsolatot az egyház vezetésével, s létrehoztak egy Európában egyedülálló szervezetet, a Szent Kereszt Egyesületet. Célja a zsidó származású katolikusok segítése.
Tudnunk kell ugyanis, hogy már az első zsidótörvények sem csak az izraelita vallásúakra, hanem az 1919 után megkeresztelkedőkre vonatkoztak, a III. zsidótörvény pedig már a zsidó felmenők száma alapján határozta meg, ki minősül zsidónak. 1941-ben Magyarországon – a vis?- szacsatolások után – mintegy 725 ezer izraelita vallású élt, rajtuk kívül 100 ezerre tehető azoknak a keresztényeknek a száma, akiket a zsidótörvények zsidónak minősítettek.

– Miként alakult az egyesület szerepe 1944-ben?

– Több nem zsidó származású vezetője is jelentős szerepet játszott az embermentésben, hiszen ők már jóval korábban szembesültek a jogfosztás igazságtalan következményeivel és keresték a kapcsolatot azokkal, akik szolidaritást éreztek az üldözöttekkel. Kapcsolatban álltak Slachta Margittal is, aki személyesen a pápánál is szót emelt az európai zsidóság védelme érdekében.

– Mi változott a német megszállással?

– A helyzet tragikusra fordult, a németek azokat ültették a politikai hatalomba, akik azonosultak velük. A zsidóság teljes likvidálására készültek, első lépésben további jogfosztások és vagyonelkobzás következett, sárga csillag viselésére kötelezték a zsidókat. A következő lépés a gettósítás volt, ez alól csak Budapest jelentett kivételt, mert itt nem gettót, hanem házakat jelöltek ki. Ezt követően gyűjtőtáborokba szállították a zsidókat, majd Auschwitzba deportálták őket.

– Mit tett a római katolikus egyház ebben a korábbiakhoz képest gyökeresen új helyzetben?

– A tárgyalások útját választotta. Legelőször is azt akarta elérni, hogy legalább a zsidó származású szerzetesek és papok mentesüljenek a sárga csillag viselése alól. Ez néhány száz embert érintett. Ezt és további kisebb engedményeket sikerült elérniük.

– Vajon miért nem álltak ki azonnal nyilvánosan valamennyi üldözöttért?

– A dilemmájuk az lehetett, hogy mivel használnak többet: a tárgyalásokkal vagy a nyílt konfrontációval. Ezt utólag nehéz eldönteni. A kérdést az egyház főpapjai sem egyformán ítélték meg, Márton Áron erdélyi püspök például már nem sokkal a zsidók deportálásának megindulását követően, május 18-án a kolozsvári Szent Mihály-templomban nyilvánosan utasította el az embertelenséget. Más főpap viszont még ekkor is a tárgyalásokban bízott.

– Mikorra látták be, hogy a fennálló hatalmat zárt ajtók mögötti megbeszélésen nem lehet jobb belátásra bírni?

– A katolikus püspöki kar a zsidóság deportálását elítélő körlevelet fogalmazott júniusban. Ezt június 29-én készültek felolvasni a templomokban. Az akció azonban felemásan sikeredett, az egyháznak ugyanis nem volt gyakorlata a konspirációban: a körleveleket postára adták, mire azok egy része kézbesítés helyett a kormányhoz került, amely azonnal a letiltásukat követelte.

– Mi lett a hatása annak, hogy az egyház kinyilvánította a véleményét?

– A nemzetközi események – normandiai partraszállás, Róma és így a Vatikán fölszabadulása – mellett bizonyára az egyházak kiállásának is köszönhető, hogy a deportálásokat a budapesti zsidóság elhurcolása előtt leállították. Ugyanakkor éppen az egyházak fellépésének hírére Budapesten valóságos keresztelkedési hullám indult meg.

– Említette, hogy a kikeresztelkedés a zsidótörvények szerint nem jelentett mentességet.

– Nem jelentett, de mégis reményt adott, mert sokan azt várták, hogy az egyházak további lépéseket tesznek. A nyári hónapokban a kötelező hitoktatást követően 20–30 ezer zsidót kereszteltek meg Budapesten. Október 15., a nyilas hatalomátvétel azonban újabb fordulatot hozott. Ekkortól már bármilyen eszközzel igyekezett menteni az egyház a védteleneket.

– Mit jelent a bármilyen eszköz?

– Keresztlevelekkel jártak be a budapesti gettókba. A Németországba indított gyalogmenetből is igyekeztek minél többeket kimenekíteni. Ekkoriban került egyre több épület a semleges országok nagykövetségeinek védelme alá. Az együttműködésben a követségek Angelo Rotta pápai nuncius kezdeményezésére már augusztus végén megegyeztek. A kvóta szerinti 2000 menlevél helyett a nunciatúra 15 ezret állított ki. Vidékre is menekítettek zsidókat, sokakat kolostorokban, zárdákban bújtattak. Ebben jelentős szerepet játszottak a ferencesek is.

– A kolostorokba nem hatoltak be a nyilasok?

– A nyilas osztagok egy része önállósította magát, tagjai semmilyen emberi, jogi, diplomáciai normára nem voltak tekintettel, barbár módon gyilkolták a zsidókat, és sokszor azokat is, akik védték őket. Ebben az időszakban halt mártírhalált a boldoggá avatott Salkaházi Sára szociális nővér is.

– Mennyiben segítette a katolikus egyház embermentéseinek feldolgozását a holokauszt-emlékév?

– Még ez sem tudta teljesen betölteni azt a szerepet, amelyre hivatott lett volna. Egy ilyen esemény szervezését négy-öt évvel korábban célszerű elkezdeni, a kutatási pályázatokat kiírni. Ehhez képest a mostani emlékévet néhány hónappal a kezdete előtt hirdették meg. Így aztán maradt még bőven kutatnivalója a történésznek is...