Pörkölt hordók bora

Hazánkban először a kilencvenes években kezdték gyártani a franciák felfedezte barik (barrique) hordókat, melyekben a barik bort érlelik. A hordókészítés során a kádárok egyenként hasítják ki a tölgyfa rönkből a dongát, ezután legalább két évig „érlelik” a szabadban, kitéve az időjárás viszontagságainak, a fagy és napsütés, az eső és hó hatásainak. Majd a dongákat tölgyfa hulladék tüze fölött meghajlítják és pörkölik.

A barrikolás, azaz a bornak a pörkölt dongájú hordóból készült hordóban tartása jellegzetes, pörkölt kávéhoz hasonló, kesernyés, füstös ízzel gazdagítja az ital ízkészletét és növeli értékét. Nagyon fontosak azonban az arányok, hiszen ennek az aromának nem szabad eluralnia az egyébként is gazdag ízvilágú bort. Ezért a kádárok gyengén, közepesen vagy erősen pörkölt (barrikolt) hordókat készítenek, aszerint, hogy a megrendelő milyen bort akar érlelni bennük.

A borokat 9–24 hónapig érlelik a barik hordókban, melyeket 2-3 évnél tovább nem használnak. Elsősorban a nagy beltartalmi értékű (testes) vörösborokat barrikolják, mint amilyen a cabernet. Olykor fehérborokat is készítenek így, leginkább a sauvignon blanc és a chardonnay szőlő mustjából, azaz már az erjedés is barik hordóban zajlik. A barrikolás legújabb, jóval olcsóbb és elfogadott eljárása, amikor – a barik hordós érlelés helyett – barik ízt adó tölgyfa darabokat áztatnak a borban.