Sportnapló: A mi lányunk célja a dobogó, és nem is a legalsó foka!

Nos, térjünk vissza Miklós Edithez. 1988. március 31-én született Csíkszeredán, ifjú korában román színekben versenyzett. A junior korosztályban számos sikert ért el világversenyeken, szépen haladt a szakmai ranglétrán, egyre magasabb szintű megmérettetésekre kvalifikálta magát. Aztán 2011-ben úgy döntött, hogy felveszi a magyar állampolgárságot. Túl nagy csábításról nem beszélhetünk, Kaszó Klára, a Magyar Sí Szövetség ügyvezető elnöke azt ígérte: „Amit adni tudunk, az a szívünk meg a lelkünk, mert pénzünk nincs!” Edit ezzel is beérte… A dolog így sem ment egyszerűen, végül a nemzetközi szövetség (FIS) hozzájárult, hogy magyar színekben versenyezzen – viszont elvesztette a Romániában gyűjtött pontjait. Szinte a nulláról kezdve kellett gyűjtögetnie a számára egzisztenciát jelentő helyezéseket.

Olimpiai hetedik helye nagy ugrásnak bizonyult: a támogatást illetően is révbe jutott és 2013 novembere óta az MTK sportolója. Hihetné bárki, hogy Edit végtelenül elégedett, hiszen olimpiai és világbajnokok, helyezettek voltak a svájci vert mezőnyben – legyen elég közülük az amerikai Lindsey Vonn vagy a szlovén Tina Maze nevét megemlíteni –, ám ő azt mondja: szép, szép, ami történt, de még nagyobb sikerre vágyik! Ezek után ki mer vele vitatkozni? Februárban, az USA-ban, a coloradói Beaver Creek és Vail lejtőin következik a sportág világbajnoksága, máris sokan vakszolnak a visszavágás reményében…

A mi lányunk célja a dobogó, és nem is a legalsó foka! Még havas álomnak is szép… Egyébként Edit a bronzérmes versenyén szuper óriás-műlesiklásban kaput tévesztett és kiesett. Nyert az amerikai, sokszoros Világkupa-győztes Lindsey Vonn. De szép volna lesiklásban a szülőhazájában is megelőzni…

Habár igazi telünk nincs, téli sportsikereink vannak: a hollandiai Dordrechtben, a rövidpályás gyorskorcsolya Európa-bajnokságon fiúváltónk a második, női csapatunk a harmadik helyen végzett. A lányok tartalékosan léptek a jégre, mivel az egyéni versenyek során Keszler Andrea bukott és a lábát törte. Szerencsére a döntők alatt már a lelátón ücsörgött, s fájdalomdíjul megkapta a csapatok virágcsokrait.

Vele talán az ezüstérem is sikerült volna.