Sportnapló: az óév legmaradandóbb pillanatai

Berki Krisztián 2010-ben Rotterdamban, 2011-ben Tokióban szerzett lólengésben világbajnoki címet, s természetesen beseperte a 2012-es londoni olimpia aranyérmét is. No, ez a nagyszerű sportember az országos bajnokságon leesett a lóról. Korrigálta a hibáját és folytatta a gyakorlatot, a harmadik helyen végzett. Az aranyérmet Kállai Zoltán szerezte meg – Berki pedig leült egy székre és sírva fakadt. Hogyan is írta Székely Éva? „Sírni csak a győztesnek szabad”… (De neki aztán nagyon!) Berkinek nem a válla fájt, nem is az egyszeri rontás miatt keseredett el sokszoros bajnokunk, hanem az bántotta: a szakmában már unják, hogy „túl gyakran áll a dobogó tetején”. A háta mögött azt suttogták, hogy kiégett, még egyszer nem tudja összekapni magát. Berki aztán a kínai Nanningban nagyon magas pontszámmal szerezte meg a harmadik világbajnoki aranyérmét, mellyel mostanság némelykor talán a kislánya, Lia játszik. És a könnyek? Jó tudni, hogy a sportot – még ebben a gigantikus erőfeszítést kívánó világban is – érző emberek művelik. A könnyek ezt írják ki az arcukra…

Nincs annál felemelőbb érzés, mint amikor a tehetség a szemünk láttára szökik szárba. Sosem felejtem az 1988. szeptember 25-i vasárnapot. Addigra már megünnepeltük Darnyi Tamás szöuli olimpiai győzelmét a 200 méteres vegyes úszásban, de hátra volt még egy 14 esztendős kislány, valami Egerszegi, aki 200 méter háton úszott a döntőben – már az is szép volt tőle, hogy bejutott. Teniszeztünk, az öltözőben ment a tévé. Lelkendező kiáltás hangzott bentről: „Gyertek gyorsan, ilyet még nem láttatok!” Mikor beértünk, Egerszegi Krisztina épp akkor csapott elsőként a célba. Hát persze, hogy négy év múlva Barcelonában már mindhárom győzelmét végigdrukkoltuk!

Nos, Dohában valami hasonlót éreztem Bernek Péter versenyén. A fiú nemrég klubot és trénert váltott, a Kőbánya SC-ből a BVSC-be navigált, edzője Nagy Péter lett. Tudtuk, hogy Peti tehetséges, főleg hátúszásban képes jó eredményre. Erre 400 gyorson beugrott a medencébe, szerzett néhány karcsapásnyi tiszteletet parancsoló előnyt, a tévériporter aggódva biztatta, hogy csak bírja ki az utolsó métereket… Mi az, hogy bírta, még növelte is az előnyét és fölényesen nyert! Akkoriban ragyogóan éreztem magam. Persze, kellett hozzá Hosszú Katinka meg Gyurta Dani győzelme is, ám Bernek sikerében az volt a szép, hogy nem vártuk. Mint annak idején „a valami Egerszegiét” sem. Ha ez volt a karácsonyi ajándék: köszönjük, Péter!

XXX

A nagy levegővétel éve az idei. Világrengető eseményre – olimpia, labdarúgóvébé – nem kerül sor, de unatkozni nem fognak a sportkedvelők. Márciusban a friss tavaszi széltől bizonyára piros lesz az arcuk a szurkolóknak, ha 29-én megtekintik a Magyarország–Görögország labdarúgó-mérkőzést, melynek tétje a 2016-os franciaországi Eb-re kijutás.

A hölgyeknek kisebb és nagyobb labda májusban és júniusban pattog majd nálunk. Ugyanis hazánkban rendezik a női kézilabda Bajnokok Ligája-döntőt, ahol a kupavédő Győr ismét vitézkedhet – igaz, Görbicz és Lunde nélkül, de nem esélytelenül.

A kosaras lányok számára pedig a románokkal közösen rendezünk Európa-bajnokságot, s bár aligha leszünk főszereplők, rendezésből az ötös osztályzatot jó lenne megszerezni.

Majd július végén, augusztus elején jön Kazanyban a vizes világbajnokság: Hosszú Katinka, Gyurta Dani, s most már Bernek Péter is – na és persze a pólósok. Közben olimpiai kvóták gyülekezhetnek apró zsákokba, mert 2016-ban következik Rio. Így aztán ez az év lesz tulajdonképpen a nagy levegővétel…