'Ha életük végéig megkötve akarja tartani őket, abban nem leszek a segítségére'

"E l n é z é s ü ke t kérem, amiért kéréssel fordulok önökhöz: egy fajtatiszta kiskutyára lenne szükségem. Tavaly amputálták a bal lábamat, sajnos a közlekedés még mindig nehezen megy, de már protézissel tudok járkálni. Több mint hét hónapig nem voltam itthon, így a kutyáim is eltűntek, pedig volt, aki gondoskodott róluk. Nagyon szeretnék egy fajtatiszta labradort vagy rottweilert, ha kaphatnék valakitől. Nagy szeretettel nevelnénk, nem kell, hogy törzskönyvezett legyen, csak fajtatiszta, és esetleg három hónapos körüli. Mindig volt kutyánk, és nagyon hiányzik. Sajnos fizetni nem tudok érte, mivel a nyugdíjam kevés, s a környékbeli kutyamenhelyeket nem ismerem, így nem tudok hozzájuk fordulni.”

Leveléből több mindent nem értek, és több minden tűnik problémásnak. Az egyik legfontosabb: nem írt körülményeiről. Mivel levele legnagyobb része egyes szám első személyben íródott, úgy érzem, mintha egyedül élne. De van két mondat: „nagy szeretettel nevelnénk”, illetve „mindig volt kutyánk”, ami ennek ellentmondani látszik. Ez csakis azért volna fontos, mert nehezen tudom elképzelni, hogy egy egyelőre még a járással is hadban álló hölgy hogyan tudna megbirkózni egy hatalmas mozgásigényű kutyagyerekkel. (Arról nem is beszélve, hogy sem a labrador, sem a rottweiler nem tekinthető kistestűnek; mindketten komoly erővel rendelkező négylábúak.) Ha viszont láncon, életük végéig megkötve akarja tartani őket, abban nem leszek a segítségére.

Továbbá gondom van azzal az emberrel, akire rábízta korábbi kutyáit. Mi az, hogy eltűntek, pedig volt, aki gondoskodott róluk? Ezt nevezi gondoskodásnak? Netán ugyanerre a gondoskodóra bízná az új kutyáját is?!

Harmadjára meg azzal sem értek egyet, hogy kiköti: fajtatiszta kutyát akar. Meglehet, talál majd ilyet is, de sokkal nagyobb lenne a választék, ha nem ragaszkodna a pedigréhez, hanem inkább egy labradorhoz vagy egy rottweilerhez hasonló kutyát szeretne. Nem ismerem az önhöz közel lévő települések „kutyahelyzetét”, hogy például Somogyapátiban, Kőkúton, Hencsén, esetleg Kadarkúton van-e menhely, de ha a helyi önkormányzatoknak ír, akár pozitív választ is kaphat.

Én, bízva a leendő kutya jó sorában, azzal tudok segíteni, hogy kérését nyilvánosságra hozom, illetve, hogy ide írom a környező városok kutyamenhelyeinek a címét. Tehát: 8709 Marcali-Horvátkút, Május 1. utca 4. (Assisi Szent Ferenc Alapítvány); 7400 Kaposvár, Philip Állatvédő Egyesület, telefon: 06-30/ 968-0218; 7570 Barcs, Köztársaság útja 41. (Állatvédő Egyesület); 7691 Pécs-Somogy, Pajtás u. 17. Állatvédő Egyesület).