'Minden adott lenne a nyugodt babaváráshoz, ha a szüleink nem gyötörnének minket'

Kedves Ágnes!
Fiatal házasok vagyunk, egy Somogy megyei faluban élünk. Első gyermekünket várjuk, két hónap múlva fog megszületni. Heteken át latolgattuk, milyen nevet válasszunk neki. Mivel a családnevünk rendkívül gyakori, ezért mindenképpen különleges keresztnévre vágyunk. Utónévkönyveket, internetes listákat böngésztünk, végül két-két lány-, illetve fiúnevet választottunk, hogy még tartalék is legyen. Be is jött az előrelátás, mert kiderült, hogy ikreink lesznek, mégpedig két kisfiú. Nagyon boldogok vagyunk, mert eleve két gyermeket akartunk, és így egyszerre megadatik nekünk! Szerencsére én is meg a babák is egészségesek vagyunk, az orvosom szerint minden esély megvan a természetes úton szülésre. Egyelőre a szüleimnél lakunk, az emeleti lakrész pont elég lesz négyünknek.
Minden adott lenne a nyugodt babaváráshoz, ha a szüleink nem gyötörnének minket a névválasztásunk miatt. Amíg nem tudtuk, hogy két baba lesz, addig a két nagyapa azon vetélkedett, melyikük nevét kapja majd a leendő fiunk. Mivel mindkét család jelentősen segített bennünket, egyaránt elvárják, hogy ezt a fiunk nevével honoráljuk. De ha egyszer nem tetszik nekünk egyikük neve sem! Az egyik nagyapa József, a másik János. Semmi baj ezekkel a hagyományos nevekkel, de – kitalált vezetéknévvel mondom – Kis József vagy Kis János lenne a gyerek, hát ilyenből nagyon sok lehet az országban. Bár a két nagyapa vetélkedését feloldotta a hír, hogy két fiút várunk, ám mielőtt a megkérdezésünk nélkül megegyeztek volna, közöltük velük, hogy az egyik fiú Hubert, a másik pedig Leó lesz. Hát, mindkét családot fel kellett mosni… Azóta gyötörnek minket, állandóan ez a témájuk, mi meg most már csak azért is…
Üdvözlettel: Hajni

Kedves Hajni!
Mosolyogtam a levelén, mert eszembe jutott, hogy annak idején az én nagyszüleim is kiakadtak azon, hogy a fura és ritka Ágnes nevet kaptam, nem pedig a rendes Ilonát vagy Máriát. (Változnak az idők, ma ismét alig szaladgálnak Ágikák az óvodákban.) Az önök névválasztása nem szokványos, kicsit különös nevek magyar kisfiúknak. De ha a szülőknek ezek tetszenek, adják csak. Különben is, amikor már arcuk, egyéniségük lesz a fiúcskáknak, mindenki úgy fogja érezni, hogy nem is lehetne más az egyik, mint Berti vagy Hubi, illetve Leó (őt nem tudom, hogyan lehet becézni, de majd kitalálják). A család meg úgyis megbékél, ha meglátják az ikreket. A nagyszülők lefegyverzésére ajánlom: második keresztnévként adják a nagypapák nevét.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes