Nagy, meleg pulóver

Szégyen, nem szégyen, évtizedes késéssel esett le, hogy a „majd visszafelé”, „majd jövőre” billogokkal ellátott talonvárosba, Ljubljanába nem tavasztól őszig jut el a siető vándor. Az árnyas folyóparti település nyáron nem pálya, úton az Adria vagy Itália felé a vonzást sosem győzheti le a választás. Ám hófödte hegycsúcs nem kihívója télen is fűtött, nagy meleg pulóverbe tekert kávézók teraszainak, így a február eleji időpont bölcs és megfontolt döntésnek bizonyult. Az utazás olyan művészet, amely segít megérteni a másfélét – állította még Rousseau. Igen ám, de manapság ezen a ponton éri az első meglepetés az utazót. Hol bujkál a másféle? – mindig is ez volt a legizgalmasabb kérdés. Ha sikerül is bekukucskálni az ott élők nagy meleg pulóvere alá, legtöbbször csak az látszik, mi bárhol mifelénk is – sirámok, összeurópai depresszió. Az első kávézós „sztori” két férfiról szólt, akik az elmúlt hetekben ugrottak ki csecsemőstül a balkonról. Olvasták a magyar híreket? – jött a döbbenettel vegyes gyanakvás.

Aztán, ha lassan is, de árnyaltabbá és szebbé vált a városkép. „Kava na zalogu” – állt a felirat a pult mögött, ami a tettek nyelvére lefordítva annyit jelent: hagyd ott egy kávé árát a szegényeknek. A 472. voltam a sorban. Városi legenda vagy sem, a helyiek szerint mindössze öt nélkülöző ember él a fővárosban, a Ljubljana több pontján fenntartott „szolidaritási kasszából” nekik is jut kevéske fűtött terasz. A látványcivilizációt megtestesítő, igaz, gyönyörű óvárosból kilépve a szocreál külváros sem cáfol rá erre. Gettó, nyomornegyed, a nyugati fővárosok elengedhetetlen kellékei valahogy nem ékelődtek be a Ljubljanica folyó és a várost körbeölelő hegyek közé. Persze, mert kicsi, így könnyű! Pedig nyilván nem a méret a lényeg. Az viszont tény, hogy alig 280 ezren lakják Ljubljanát, közülük 60 ezer diák, így nem véletlen, hogy Szlovénia a 26. helyen áll a globális tehetség-versenyképességi index adatai alapján. Ehhez persze pénz is kell, a szlovének GDP-jük majd' 6 százalékát költik közoktatásra. Így tényleg könnyű. Rousseau meg tuti boldogan forogna itt a sírjában.