Sírva jössz a világra

Erre a kérdésre kaphatnak választ a zalaegerszegi Göcseji Múzeum „Sírva jössz a világra, és körülötted mindenki mosolyog” című időszaki kiállításán. Marx Mária etnográfus, főmuzeológus, a kiállítás rendezője arra helyezte a hangsúlyt, hogy megmutassa: miként váltjuk aprópénzre a születés csodáját napról napra – egyébként a legnagyobb jó szándékkal.

A kiállítás tényszerűen mutatja be a korabeli, születéssel, élettel, halállal kapcsolatos tárgykultúrát és a hozzájuk kötődő rítusokat, nézeteket. Melyik korban hogyan várták az érkezőt, miképpen segítették az útját szűkebb és tágabb értelemben is a társadalmi beilleszkedésben. Régen gyereket kellett szülni, de közben illett úgy tenni, mintha az égből vagy a kéményből pottyant volna oda.

A háború előtt a nagyarányú csecsemőhalandóság miatt a gyereket akkortól kezdték emberszámba venni, amikor túlesett az első betegségeken, s már nagy valószínűséggel életben maradt. A környezete innentől kezdte el a szükséges tárgyakkal körülvenni, anyagilag is „áldozni” rá – addig keresztelő formájában csupán a lelki üdvéről gondoskodtak.

Amúgy a keresztelőnek – anyagi lehetőségeikhez mérten – megadták a módját: az új ruha, az emléktárgyak megjelentek már akkortájt is. Manapság a születés előtt rengeteg a „befektetés”: anyagilag, mentálisan minden lehetségest rááldozunk a várva várt gyermek érkezésére.

Mivel napjainkban a fotózás mindenki számára elérhető, szinte az összes pillanatot megörökíthetjük. Korábban elképzelhetetlennek tartották, hogy pocakfotó készüljön. A kiállításon egyetlen olyan I. világháborús kép látható, ahol a házaspár nem sokkal a harmadik csemetéje érkezése előtt örökíttette meg magát. A frontra induló apa azonban már nem ismerhette meg legkisebb gyermekét…