Zsiga elment volna - mesélte el Mangi néni, a vadászíró gróf özvegye

Sokáig elhanyagolt állapotban csúfította Hatvan belvárosát a Grassalkovich-kastély, mígnem tavaly sikerült befejezni a 250 éves, impozáns épület felújítását. A mintegy hárommilliárd forintos, uniós pályázatból megvalósuló beruházás jóvoltából egy egyedülálló intézmény kaphatott helyet a Hatvany-Deutsch család egykori hajlékában – ez a Kárpát-medence vadász- és halászmesterségének történetét, a vadászat kultúráját bemutató múzeum. Nemcsak a vadásztársadalom örvendett ennek, de a horgászok is haszonnal nézelődhetnek.

A modern, interaktív megoldások jóvoltából izgalmas látnivalót jelent e több szinten elénk táruló anyag a diákok számára is.

Megismerhetik – és óriási akváriumokban élve is megcsodálhatják – például védett halainkat. Tanulmányozhatják az őshonos vadfajokat és élőhelyeiket. Kézbe kaphatják a ves?- szővarsát, megtudhatják, hogy néz ki egy kecsegeháló. A jégkori vadász zsákmányszerzéséről pedig meglepően élethű figurák adnak képet. A termeket stílszerűen vadnyomokat követve járhatják be a diákok. Megtapogathatják a dámszarvas, a muflon, a gímszarvas szőrét, az őzé pedig már szinte elkopott, annyit simogatták.

Akad olyan rész, ahol a gyerekek bebújhatnak az üregi nyúl üregébe – állítólag ezt még a felnőttek is megteszik...

A kastélyban bekukkanthatnak a látogatók egy szépen rendbe hozott barokk konyhába is. A parkban helyet kapott Élménytérben pedig kipróbálhatják például, milyen érzés vadlesről lézeres puskával futó rókára lőni. Az sem mindegy, hova céloznak, ha ugyanis csak csúnya, roncsoló sebet ejt a lövedék, felgyullad a piros lámpa.

A múzeum amellett, hogy szórakozva tanít, üzenetet is próbál közvetíteni. Ez pedig nem más, mint hogy a vadászatra ne úgy tekintsünk, mint pusztán úri passzióra és vérontásra, hiszen az a vadállomány szabályozásának hasznos eszköze.