A dobogónak csak a legmagasabb fokát ismerte - Magyar Zoltán, a Nemzet Sportolója

Magyar Zoltán 1976-ban Montrealban és 1980-ban Moszkvában nyert olimpiai bajnoki címet lólengésben, továbbá háromszor lett első a világ- és az Európa-bajnokságokon is. A dobogónak csak a legmagasabb fokát ismerte, hivatalos versenyen soha nem győzték le.

„Jó, jó, könnyű volt neki – mondják az irigyei –, mert eredeti elemével, a Magyar-vándorral úgy megzavarta a bírókat, hogy ámulatukban benyomták a legmagasabb pontszámot.” Poénnak jó, de a valóság nem ez: Montrealban például japán ellenfele, Eizo Kenmocu 9,8- at kapott a pontozóktól, vele szemben kellett tornászunknak megtartania a 25 ezredes előnyét. Egyetlen, hajszálnyi megingástól eltekintve, a gyakorlata hibátlanra sikerült, s máris jöhetett a magyar himnusz. Moszkvában valamivel könnyebb dolga volt: a Magyar vándor, a szökkenő vándor és az orsó – melyet edzőjével, Vigh Lászlóval ötlöttek ki – hatalmas tetszést aratott. Áldomással ünnepeltük volna a győzelmét – de sör se volt, Brezsnyevék olimpiája nem a választékos vendéglátásáról maradt emlékezetes.

Moszkva után a bajnok visszavonult a versenyzéstől, de a sporttól nem. A most 62. életévében járó, Magyar Örökség-díjas sportember a Magyar Tornaszövetség elnöke, a MOB elnökségi tagja, s az Olimpiai Védnöki Testület választottjaként többek között a budapesti olimpia rendezési jogának elnyeréséért dolgozik.

Megnyugtatja az erdők csendje, vadász barátai is elsősorban sportszerű magatartásáért tisztelik.

A mostani választáson a legnagyobb ellenfelének a birkózószövetség jelöltjét, Varga Jánost tartották, aki „érvként” szintén olimpiai és világbajnoki aranyat, mesteredzői diplomát tud felmutatni.

Lám, a magyar sport kincsestára kimeríthetetlen, s amíg így marad, a jövőjéért sem kell aggódni!