A legfőbb 'kutyológus' jóslata mindig nagy izgalmat kelt

Néhány héttel ezelőtt az Ezt írtuk című rovatunkban 2005-ből idéztük a világhírű etológusprofesszor, Csányi Vilmos jóslatát, miszerint:
„Szelektív tenyésztéssel 10-15 kutyageneráció alatt beszélő kutyák »állíthatók« elő. Kísérletek igazolják, hogy a kutya már jelenleg is spekulál azon, hogy a gazdája megérti-e őt. S ha úgy látja, nem, másként próbálkozik. Négylábú társunk tehát gondolkodik azon, hogy mi van az ember fejében; az embernél is így kezdődött a beszéd…”

Azóta is többször beszélt erről a legfőbb „kutyológus”, s ahányszor a téma szóba kerül, mindig jelentkeznek érdeklődő vagy/és tamáskodó olvasók. Ahogy történt ezúttal is; a kedvükért röviden megpróbálom összefoglalni a témával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.

Egy emberi környezetben élő, átlagos kutya legalább negyven-ötven szót megért, engedelmeskedik a parancsoknak, és bonyolult helyzetekben is megfelelően tud viselkedni. 
Mindennek oka a kötődés és az érdeklődés az emberi faj iránt; a modern Homo sapiens, amely 150-200 ezer évvel ezelőtt alakult ki Afrikában, a kutyával együtt jelenhetett meg az evolúció színpadán. A farkasokat például, bár az agyuk szerkezete és mérete alapján valószínűleg okosabbak lennének a kutyáknál, egyáltalán nem érdeklik az emberek, míg a kutya mást sem csinál egész életében, mint kötődik az emberéhez, és éjjel-nappal figyeli.

Csányi professzor szerint maga a kutyaugatás is egyfajta emberi hang utánzása. A kutyaős farkasok ugyanis csak kölyökkoruk hajnalán tudnak ugatni, később már nem. A kutya vélhetően az emberi beszédet kívánja utánozni az ugatással, amit aktuális állapota – öröme, félelme, agressziója – szerint modulálni képes.

A kutya most olyan „ökológiai fülkében” lehet, amiben az ember volt a nyelvhasználat előtt. Amikor elkezdődött a közösségek kialakulása és az együttműködés, amihez szükséges a nyelv, akkor hosszú átalakulási periódus indult el. Valószínűleg ugyanilyen problémája van a kutyának – megszervezett közösségben él, ahol olyan dolgok történnek, amelyek őt érdeklik, amelyek vele kapcsolatosak, de nem tud beszélni és keze sincs, hogy mutogasson. Mi kellene, hogy megszólaljon? Elsősorban is egy olyan tudós csapat, amely hosszú évtizedeken át mással sem foglalkozna, mint a kiválasztott és generációkon keresztüli szelektálással folyamatosan beszélni tanított kutyákkal. Matematikai levezetéseket persze ezután sem várhatunk majd a beszélő kutyáktól, hiszen az ő agyuk nagyjából 50 gramm, az emberé több mint egy kiló. S vélhetően bizonyos, beszédért felelős gének beültetésére is szükség lesz.

De lassan hinnünk kell a szemünknek: beszélő négylábúak között élünk…