'Nem tudom megérteni, ha valaki leveri a fecskefészket'

Szilágyi Imréné, Halásztelek:
Gyerekkoromtól kezdve nagyon szeretem a fecskéket, már most is alig várom őket. Életemben sokat néztem, hogyan készítik a fészküket, örültünk, ha minél több volt a háznál. Izgatottan vártuk, hogy kikeljenek a kis fecskék, néztük, ahogyan etetik őket, hallgattuk a csicsergésüket. Így van ez a mai napig, ezért nem tudom megérteni, ha valaki leveri a fészküket. Magam is láttam ilyet, és amikor megkérdeztem az illetőt, azt mondta, összekoszolják a ház körül a járdát. Hát, akinek ez a legnagyobb baja, az anyagilag lehet nagyon gazdag ember, de a lelkében szegény. A kis vendégek pedig, amikor tavasszal fáradtan megérkeztek, hiába keresték a fészküket, a megszokott helyet, el is mentek onnan. Nem akarok általánosítani, mert a fecskéket és a többi kedves kis madarat ma is sokan szeretik, de az emberek egy részének sajnos megváltozott a viszonya hozzájuk – és általában a természethez. Régen apámtól hallottam, hogy a tengeren a vándorlás időszakában külön hajót indítottak a fecskéknek meg a többi költöző madárnak, ennek megfelelően kialakítva, fölszerelve. Lehet, hogy valahol most is van ilyen, de engem bánt, amikor valaki a legszívesebben megölné vagy legalább kalitkába zárná az ég madarait.