Kiáltás az emberségért

Az elsőt Polcz Alaine Asszony a fronton című önéletrajzi írásából Székely Kriszta, a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős hallgatója rendezte, s a múlt év decemberében mutatták be.
A másodikat a Nobel-díjas Albert Camus A pestis című regényéből – Francis Huster monodráma-változatát felhasználva – Dömötör András állította színpadra, és már több mint három éve megy telt ház előtt.

A két darabot összeköti, hogy nagyjából azonos időszakban játszódnak.

A 2007-ben, 84 éves korában elhunyt Polcz Alaine pszichológusként, a Magyar Hospice Mozgalom alapítójaként szerzett nemzetközi hírnevet. Azt, hogy fiatalon, a II. világháború idején milyen megpróbáltatásokon ment keresztül, 1991-ben megjelent Asszony a fronton című könyvéből tudhattuk meg. Összeomló első házassága mellé neki a háború pokla jutott: a szovjet katonák erőszakoskodása, mindennapos gyötrelmek, megaláztatások. Elképesztő tartás, erő kellett hozzá, hogy e hosszú szenvedéstörténetből – a teljes fizikai és lelki összeomlásból – igazi újjászületés bontakozzon ki. Székely Kriszta rendezésében Polcz Alaine-t hárman személyesítik meg: Halász Judit, Tornyi Ildikó és Péter Kata. Emlékezve, felidézve maguk közt a borzalmakat, menedéket olykor csak a humorban lelve, a nézőt katartikus élményben részesítik.

Sok patkány módra viselkedő „felszabadító” után A pestisben valódi patkányok jönnek, ott vannak a pincékben, az utcákon, a lépcsőházakban.
Kitör a járvány – e különös háború – „egy boldog városban”. Mindezt Hegedűs D. Géza másfél órás, egyszemélyes, lenyűgöző színészi játéka idézi elénk, a hatást Márkos Albert csellókísérete erősíti.

A történet az algériai Oránban játszódik – ott élt Camus a háború éveiben, regényét 1947-ben írta –, s amikor „a barna halál” elárasztja a várost, a főhős, doktor Rieux teszi, amit orvosként tehet. Isten talán sehol, de van emberi kötelesség, felelősség – ő ebben hisz.

Két kitűnő darab, kiáltás az emberségért – a jövőért. Mert a patkányok nem csak a múlt…