'Mi érdekeset talál bennem?' - Szerethető kalauz

Tisztes szegénységben éltek. Nem jobban, s nem rosszabbul, mint mások. Van idő, amikor hiba kiemelkedni. Angelika is csak a nevével tűnt ki. A keresztnevét nagyanyjától örökölte, aki anno húszévesen Szászföldről érkezett. Magyarul keveset értett vagy semmit se, mondataiban később is őrizte a németes akcentust. Gelinek becézték őt is, mint az unokáját. Miben tűnt ki még az iskolában? Szinte semmiben. Nagyanyja húgának volt egy gót betűkkel teleírt, rajzokkal illusztrált emlékkönyve. Geli azt másolta, és nem formázta csúnyán a betűket. Barátnők, rokonok kérték meg rá, ha meghívót, szerelmes levelet kellett címezni. Vallomás legyen mutatós. S ő írt, rajzolt hozzá, vagy akár festett levelezőlapokat. Rajztanára mit szólt hozzá? Semmit! Észre se vette, hogy tehetséges. Geli sem kedvelte az óráit, a vízfesték, vallja, nem az ő stílusa.

A pályaválasztás? Könnyen ment. Egyetlen esélye volt, mehetett gyors- és gépíróiskolába. Fegyelmezetten elvégezte, amit elkezd, sosem hagyja félbe, de gyorsíróként percet se dolgozott. Várt rá egy fiú, és egy máig tartó szerelem: a vasút. Első komoly udvarlója kalauz volt. Geli elkísérte őt, s rájött: jó munka ez, bár nem könnyű, ám biztos kenyér. Beállt ő is kalauznak. Egyes vonalra került, ez szakmájában szinte a csúcs. Huszonhárom éve ennek, azóta a Budapest–Tatabánya–Győr szakaszon dolgozik; újabban már Komárom felé is, a változatosságot ez jelenti. Szeret úton lenni: menni, megérkezni, majd vissza újra és újra, s közben jegyeket kezelni, sokat beszélgetni, mindig mosolyogni, de sosem flörtölni.

Munkába, ha indul, háromkor kel. Nem kapkod, másfél óra, míg elkészül, akkor buszra száll. Tatabányán kezdi a szolgálatot, és 8–10, olykor 12 óra múlva ott is fejezi be. Minden út, minden nap más, mintha szabadságon lennék, mondja. Különös szabadság ez! Kevés ember akad, aki rajong a kalauzokért. Szidták őt is, s köpték le, vonatról akarták lelökni. Ma már megérzi a veszélyt, kerüli a bajt. Tudja, kihez jobb, ha nem egyedül közelít.

Azért a vasút iránti szerelme töretlen. Élet- és házastársat is innen választott, mind a négy vasutas volt. Férje négy éve hunyt el, új élettársa, Vany Zsolt kalauz. Így egyiküknek sem kell magyarázkodnia, ha késve ér haza, ezt igazán csak vasúti ember érti meg.

Hanem munka mellé kell még a szórakozás is, így teljes az élet. Győryné Talabér Angelika (ma még ez a hivatalos neve) nyolc éve gitárt és kottásfüzetet vett. Tanulni kezdett, s ezt se hagyta abba. Népdalokat, megzenésített verseket énekel, s gitározik hozzá. Már megnyitókra, ünnepségekre hívják, ha ráér, megy szívesen. A repertoár gazdag, 160 dalt tud fejből, abból választhat a nagyérdemű.

A rajz, a festészet? Sosem hagytam abba, magam kedvére rajzolgattam. Négy éve, egy reklámfüzetben olvastam, leértékelt áron ecsetet, olajfestéket kapni. Pénzben ugyan nem dúskálok, de ezt nem hagyhattam ki. Műtermem a konyha lett. Festőállványra nem telt, az első munkám a konyhaasztalon készült. Ha festek, mással nem foglalkozom, ez az igazi szabadság, mondja. Lánya, élettársa ilyenkor nem is szól hozzá. Tudják, nem felelne, alkot. Csak Töpi kutya, a nyugdíjaskorú csivava értetlenkedik, bújik, simogatást vár, ami nem marad el, ezért mindig olajfoltos Töpi, aki ránéz, nevet.

Sikerült az első kép, és a többi is. Előbb barátok, kollégák nézték meg, s dicsérték, majd rendeltek tőle. Tavaly októberben Alsógallára hívták, az első kiállítására, majd az Opel-szalonba, novemberben Várgesztesen, a művelődési házban a helyiek előtt mutatkozott be. Május 3-tól a fővárosban, az Unio Galleryben állít ki. Itt azért szóltak: szépek a tájképei, de néhány alak is kellene a festményekre. Hát festett hintázó asszonyt a kertben, aki történetesen ő, meg portrét magáról. Amatőr ő, hogyan is kérhetne bárkit modellnek, hogy az idejéből rá áldozzon.

Autójuk nincs, édesanyjával és párjával (aki egyébként a munkáit keretezi) hat táskában hozták fel a képeket. Bár nem érzelgős, a megnyitón, épp anyák napján, meghatódott, annyian jöttek el, a terem szűknek bizonyult. Anyu és a lányom ült az első sorban, meséli, büszkén feszítettek, hogy ezt a 29 képet mind én készítettem. Pályát változtatni? Én? Viccel? Maradok kalauz, aki, na, jó, még festeni is tud kicsit. De miért is faggatózik? Cikket írna rólam? Árulja már el, mi érdekeset talál bennem?