Áruló vagy bűnbak?

A szerző szerint régi családi adósságot törlesztett, tartozott ezzel megbélyegzett felmenőjének. Arról a történelmi személyiségről szól a múltidéző mű, akit hol nagyszerű képességű hadvezérnek, hol gaz árulónak tartott az utókor, miután Világosnál letette a fegyvert. A családjukra jellemző végletek belőle sem hiányoztak…

A színpadon látható szobabelső, ahol a darab játszódik, a ma is álló visegrádi Görgey-villában található. Abban az épületben, melyet a hajdani tábornok maga építtetett, s ahol az aggkor éveit morzsolta. Ide idézi meg múltjának szereplőit: eljön hozzá például vezetőtársa, Perczel Mór, vagy a reformer Széchenyi István – lehetőséget adva az egri színészeknek, hogy valódi feszültséggel töltsék meg a párbeszédeket. Sőt megérkezik a nagy ellenlábas, Kossuth Lajos is, aki először nevezte árulónak Görgeyt a szabadságharc bukása után. „Kossuth apánk” – akit a rendező Blaskó Balázs formál meg a színpadon – itt érthető módon nem idealizált alakjában jelenik meg – mint oly sokszor a történelemkönyvekben –, hanem a szóvirágokkal, szómágiával szívesen élő, délibábokat kergető politikusként.

A számvetést végző öregúr mindennapjai elevenednek meg a színpadon: Görgeyt Kelemen Csaba alakítja erős átéléssel. Riposztok a szolgákkal – egyikük szerepében Balogh András visz színt a darabba –, vacsorára kenyér és aludttej. Görgey Artúr 99 évet élt, s a szerző azt sugallja: őse feláldozta magát, amikor vállalta a bűnbak szerepét. Talán érdemes így is látnunk a szabadságharc és a világosi csata históriáját…