Éppen húsz éves Torgyán-viccet találtunk

1955. 
Barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést írtak alá Varsóban Albánia, Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia meghatalmazott képviselői 1955. május 14-én. A szerződő felek megállapodtak abban, hogy megalakítják fegyveres erőik közös parancsnokságát, hogy megvédelmezzék népeik békés munkáját, biztosítsák határaik sérthetetlenségét és védelmet nyújtsanak az esetleges agresszióval szemben. A közös fegyveres erők főparancsnokává I. Sz. Konyevet, a Szovjetunió marsallját nevezték ki. A parancsnokság székhelye Moszkva.

1965. 
Néhány év múlva a medinai elemi iskolában három iskolapadban elfér majd az egész első osztály. Hogy miért? Az utóbbi három esztendőben évenként csak egy-egy újszülöttet jegyeztek be a medinai anyakönyvbe. Öt éve még huszonkettőt, a gazdasági nyomor, a ’30-as évek elején huszonkettőt, 1921-ben negyvenhatot, 1914-ben negyvenkilencet, 1902-ben hatvannyolcat! Az okokat firtatva a jelen korban igazi problémát nem találni: Medina jómódú falu, szépek a házak, sok az autó, a motorkerékpárt nem is számolják, magas a jövedelem. De az emlék! A sokgyerekes nyomorúság emléke! Az egykori egycsizmás-egykabátos gyerekek most serdültek szülősorba, s a lappangó emlékek okolhatók, hogy csak egy gyereket akarnak, de arra aztán ráaggatnak mindent, amiből nekik semmi nem jutott…

1975. 
Az egyik, bontásra ítélt hajdúdorogi ház padlásán megtalálták Lendvai Imre céhmester pénzért árusított férjhezmenési tanácsait. „Keszkenődet tedd a pruszlikba, és táncolj vele reggelig. Búcsúzáskor add oda a legénynek, megőrül érted: 25 krajcár. Jobbról három, balról négy szál hajat tépj ki, vágd apróra, hintsd a kapros galuskára, nehéz annak ellenállni: 50 krajcár. Ha ezek nem vezetnek eredményre, vesd ki azt a legényt az életedből, nem férjnek való az, ne bőgj, ezért csak 10 krajcárt kell fizetni.”

1985. 
A budapesti éjszaka ismert figurája Gönczy S. Tivadar színész, vagyis a hasbeszélő. „Már az általánosban is úgy súgtam, hogy nem mozgott a szájam, de persze nem hasból beszélek, ehhez egy speciális gégeállás szükséges. A Színművészeti Főiskolán bábszakon végeztem, azóta ezzel a tudományommal lépek fel országszerte. Egyedül vagyok hasbeszélő a társammal: egy majombábuval.”

1995.  
Néhány hete remek vicc terjed az országban. Terroristák törnek be a magyar parlamentbe, a vezetőjük, kezében gépfegyverrel, kiabál: „Felállni! Melyik az a Torgyán?” Mindenki retteg, de a szolidaritás működik, senki nem szól. A vezető ordítva fenyeget: „Ha nem mondják meg, melyik a Torgyán, mindenkit agyonlövünk!” Ekkor feláll az egyik képviselő és reszkető kézzel mutatja: ő a Torgyán. Mire a terrorista odakiált: „Jóska bátyám, Jóska bátyám, bukjon le!”

2005. 
A Szabad Föld pályázatot hirdet Fazekas Mihály klasszikus művének, a Ludas Matyinak az újraírására, feldolgozására vagy továbbírására. A mű az eredetire emlékeztető alapmotívumokkal, szereplőkkel, eseménysorral, verses, prózai vagy drámai formában (esetleg képregényben), mai vagy tetszőlegesen választott korba és környezetbe ágyazva készüljön el. „Az új éra Ludas Matyija” fődíja 350 ezer forint, amiről az olvasók döntenek. A fődíjon kívül további tíz, egyenként 50 ezer forintos elismerést adunk ki, a díjazott pályaműveket közöljük.