Erdély Zoli bácsija hazatért - Dallamok krónikása

Kallós Zoltán – napjaink legjelentősebb magyar népzenei és néprajzi gyűjtője – immár nyolcvankilenc éves, de ugyanolyan lelkesedéssel és energiával dolgozik, mint fiatalabb korában. A cél: minél több emberrel megismertetni gyűjtése eredményeit. Mert hatalmas érték az, amely könyvekben, hanglemezeken és a válaszúti Kallós Zoltán Múzeum és Művészeti Központ termeiben „összegyűlt”. Nélküle – és társai, követői nélkül – mindez könnyen feledésbe merülhetett volna.

Indulj el egy úton… – ez a címe az életmű-kiállításnak. Válaszútról – magyarok, románok és cigányok lakta szülőfalujából – jó irányba indult, amikor a kolozsvári református kollégiumba kérte felvételét. Nagy Géza tanár úr biztatására válaszúti népdalgyűjtését 1943-ban beadta az Ifjú Erdély című lap pályázatára, s első díjat nyert vele. Aztán bejárta a Mezőség, Kalotaszeg, Moldva és Gyimes szinte minden faluját – előbb tanítói munkája mellett, majd 1969-től szabadfoglalkozásúként gyűjtötte Erdély kincseit. Népdalokat, balladákat vett föl a Kodály Zoltántól kapott magnóra – amelyet később összetört a Securitate –, fölfedezett már-már elfelejtett táncokat, viseleteket. Miként Sebő Ferenc mondta róla: „Minden dallamot tud, s jártában-keltében azt is megtanulta, hol melyik variáns járja. Segíti őt kitűnő memóriája. Pontosan tudja, melyik faluban melyik asszonynak ígért kendőt, kinek milyen gyógyszerre van szüksége és így tovább. Minden nevet, rokonsági kapcsolatot fejben tárol. Csak rokontól gyűjtök – szokta mondani. De ez a rokonság egész Erdélyre kiterjed.”

A rendszerváltozás után – perben – visszakapta a válaszúti szülői házat, amelyet addig a helyi kollektív (az ottani téesz) birtokolt. Kallós Zoltán – Erdély Zoli bácsija – hazatért. A múzeumot, melyet létrehozott, az idén eddig több mint ötezren látogatták meg.