Megmutatjuk a méhlabdát - Miért is nem örül a méhész, ha ilyet lát?

Kezdjük azzal, hogy e rovarok családokban élnek, ahol a rend, az összetartás, a munkamegosztás, az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elv szép példáit láthatjuk. Nyár közepére az egészséges méhcsalád 40–80 ezer tagot számlál, többségük nem szaporodik (csak dolgozik), és rokonait támogatja a szaporodásban. Az egészséges családon belül rendszerint csak a méhanya rakja a petéket, amelyekből nőstény rovarok kelnek ki. Köztük előfordulnak nemileg aktív utódok (belőlük lehetnek az újabb méhanyák), többségük azonban nemileg passzív nőstény: a dolgozók.

Olykor a dolgozók is raknak petéket, de mert ezek nincsenek megtermékenyítve, így csak herék, azaz hímnemű méhek lesznek belőlük.

A bábbölcsőből kibúvó fiatal méhanyát a dolgozók serege veszi körül, s ápolja, táplálja, kényezteti. De nem sokáig, mert már 3–6 napos korában párzási szándékkal kirepül a kaptárból. Kezdetben még csak tájékozódik, miként a rá váró herék is, majd egy szélcsendes, szép késő tavaszi-nyári napon megtörténik a párzás a levegőben. (Amelyben átlagosan 20-30 here vesz részt.) A mintegy 40 percig tartó aktus első 30 percében hárommillió, az ezt követő párzásokból pedig további egymillió hímivarsejtre tesz szert az anya. Elraktározza őket, majd ezekből termékenyíti meg a petéit, amelyekből akár 1500-at is lerakhat naponta. A heresejtekbe szigorúan csak hím-, a dolgozósejtekbe és az anyabölcsőkbe pedig nősténypetét rak. A nőnemű szaporulatból attól függően lesz anya vagy dolgozó, hogy milyen sejtben nő fel, s hogy mivel etetik. (Az anyának kiszemelt lárvákat méhpempővel táplálják.) A petéből 3 nap múlva kel ki a lárva, 8 nap múltán bebábozódik, újabb egy hét múltán színre lép a kifejlett rovar.

Május–június a méhek rajzásának ideje is, ami akkor következik be, ha a család kinövi a rendelkezésére álló teret (kaptárt). A sejtek megteltek, a dolgozóknak már nincs mit építeni, az anya beszünteti a petézést. Családi döntés születik: új otthon után kell nézni. A helykereső méhraj gyakran labdaszerű képződménnyé áll össze egy faágon: a dolgozók minden oldalról körbefogják, védelmezik a királynőt.

Az gondolnánk, a méhészek örülnek az efféle talált rajnak, de nem, mert félnek, hogy ha befogják őket, esetleg megfertőzik az eredeti családokat.