Munkagépek jöttek, ötven centi humusszal együtt eltolták a búzát

Már dolgoznak a munkagépek azon a területen, ahol egy indiai befektető zöldmezős beruházással gumigyárat épít, s több száz munkahelyet ígér. A leendő gyár helye közigazgatásilag Gyöngyöshalászhoz tartozik. A kiemelt beruházás miatt kisajátított termőföldek zöme azonban a szomszédos településen, Adácson élő, illetve onnan elszármazott földtulajdonosoké volt. A tizenöt gazda, illetve korábbi tulajdonos most pertársaságot alakított, mert a kezdetektől fogva nem ért egyet a kisajátítás módjával. Az igazukat keresve perlik a gyöngyöshalászi önkormányzatot és a Heves Megyei Kormányhivatalt.

Szerkesztőségünknek azért írtak levelet, mert úgy vélik: értékes, 38 aranykoronás (AK) szántóikat – mintegy 40 hektárt – furcsa körülmények között sajátították ki a gyöngyöshalászi önkormányzat nevére. Irreálisan alacsonynak tartják a kiemelt terméshozamú földjeikért cserébe kapott árat, amely alig több, mint a forgalmi érték. Mint mondják: például 20 éve, az M3-as autópálya építésekor is ennek a többszöröse járt a tulajdonosoknak kártalanításként. Úgy tudják, annyit kaptak, ami akkor 65-szöröse volt a föld forgalmi értékének.

– Az őseinktől, nagyapáinktól örökölt földtől fosztottak meg minket. Műveltük vagy műveltettük, nem akartuk eladni a területet. Ha viszont már kisajátították, méltó árat várunk érte – magyarázza Barna Jenő, az adácsi gazdák egyike. Úgy gondolja, a gyöngyöshalászi gazdák földjén is elkezdhették volna a beruházást, mivel az közelebb esik az autópályához, és az a falu kapja majd az iparűzési adót. Mutatja a papírokat: először 2012-ben kereste meg őket a gyöngyöshalászi önkormányzat azzal, hogy megvennék a földjeiket. Sikerült megegyezni 2012 májusában, tanúkkal igazoltan megkötötték a megállapodást. Ebben az szerepel, hogy Gyöngyöshalász magas AK értékű földet ajánl fel cserébe Barnáéknak, plusz egy MTZ traktort. Nem egészen egy évre rá viszont arról kaptak értesítést, hogy a gyöngyöshalászi önkormányzat egyoldalúan felmondja a megállapodást, azaz nincs csereföld. Sőt felszólították őket, hogy az „MTZ 82 típusú mezőgazdasági erőgépet” 8 napon belül szolgáltassák vissza. Tavaly aztán a jogvita ellenére kisajátították a beruházásra szánt, összesen mintegy 70 hektáros területet, s az egy helyrajzi számra került.

– Eltolták a búzámat: ötven centi humuszt toltak le a kikelt búzavetésemmel együtt, de ezt a káromat sem térítik meg. A törvénytelenül végrehajtott kisajátítással megsértették a magántulajdon szentségét – magyarázza a fővárosban élő, de helyben gazdálkodó Szolnoki Balázs. Könyöradománynak tartja a családjuk 5,8 hektárjáért megítélt kártalanítást, amit nem fogadtak el, az összeget ügyvédi letétbe helyezték, míg a per tart.

– Az idei esztendő a talaj éve. Sírni támad kedve az embernek, ha arra gondol, milyen pazarlás ilyen magas aranykorona-értékű földet ipari beruházás céljára feláldozni. Magam is úgy gondoltam erre az örökölt földünkre, mint a családunk aranytartalékára, amely mindig biztonságot nyújthat a három gyerekemnek. Ez most semmivé lesz – mondja a volt földtulajdonosok egyike, Ádámné dr. Pokovai Klára. Szakmája kutató biológus, és az MTA Agrártudományi Kutatóközpontjában dolgozik, így hihetünk neki, amikor azt mondja: milliárdos érték önmagában az a több százezer köbméter termőföld, amit a gumigyári terület elegyengetésekor eltávolítottak.

A volt adácsi földtulajdonosok a most kapott, négyzetméterenkénti 180 forint helyett 1500 forintos árért perelnek. Úgy gondolják, a mintegy 145 milliárd forintos beruházásnál nem lehetett volna akadály, hogy a földterületet – más beruházásokhoz hasonlóan – tisztességes ellenértéken váltsák meg.

– Ha meg is nyerjük a kért pénzt, már akkor is vesztesek vagyunk. Esélyünk sincs arra, hogy valaha hasonló termőterülethez jussunk – panaszolják a gazdák.

Kimegyünk Gyöngyös határába, hogy megnézzük, hová öntötték le átmenetileg a talaj humuszos termőrétegét, amit a munkagépek a határból eltávolítottak. Még a látványt is fájdalmasnak érzik. Egyikük csak ennyit mond keserűen: – Ott a földünk…