Talán nem csak emlék a Szabad Föld Kupa

A jászságiak szereztek vezetést, ezt a borsodiak a félidőre kiegyenlítették, majd megfordították az eredményt: 2-1-es győzelmükkel a legjobb amatőr csapatnak bizonyultak. Az összecsapás kapcsán a média gyakran felemlegette e trófea elődjét, amely Szabad Föld Kupa néven vált ismertté. Lapunk egy híján negyven esztendőn át volt gazdája a tornának – ebből az alkalomból érdemes a születését és a megszűntét röviden feleleveníteni.

1964. november 7-én a Szabad Föld Kupára nevezett 400 csapat közül a Budaörsi KSE és a Pilisi KSE lépett a Népstadion gyepszőnyegére, hogy megvívjon a győzelemért. A budaörsiek győztek 2-1 arányban, így az ő nevük került fel elsőként a kupára. Aztán szépen sorjáztak a nevek, egy híján már negyven díszelgett a trófeán. A negyvenedik Szabad Föld Kupa rendezésére készültünk, amikor az amatőr futball Titanicja beleütközött a piacgazdaság kőkemény jéghegyébe. Az MLSZ kupabizottságának ülésén, pogácsarágcsálás közben egy volt válogatott labdarúgó felvetette: tessék megversenyeztetni a rendezés jogát, mert lenne más jelentkező is. Az ország egyik leggazdagabb embere vetett szemet a kupára, így félreálltunk.

Mára az akkori kupatulajdonos is eltűnt a futball mellől, aki beverte az utolsó szöget a Szabad Föld Kupa koporsójába… Mindenesetre egy híján negyven évünk telt el a vidék labdarúgásának szolgálatában. Álljon itt a búcsú: Labdarúgó Szabad Föld Kupa-döntő, 2003. május 6., Puskás Ferenc Stadion, Szár–Enese 3-1, 1500 néző, vezette Solymosi. Az utána következő mérkőzésen a Fradi megverte a Debrecent (2-1), s elnyerte a Magyar Kupát. Mi pedig a legszentebb emlékeink között őrizzük azt a 39 esztendőt!

XXX

Aki manapság két népszerű férfisportágban, vízilabdában és kosárlabdában nemzetközi színvonalú mérkőzést szeretne látni, jól teszi, ha Szolnokon kilátogat a Tisza-ligetbe. Persze nem volt ez mindig így. A hatszoros magyar bajnok pólócsapat évtizedekig a középszerűséggel küszködött, és sokáig a kosarasok sem mérethették meg magukat a nemzetközi porondon. – Van-e még olyan sportág, amit a megyeszékhely hasonló színvonalon volna képes eltartani? – kérdeztem Szalay Ferenc polgármestertől, a Magyar Kosárlabda Szövetség újraválasztott elnökétől. – Ennél többet nem szabad bevállalni! – válaszolta az egykori kosárlabdázó városvezető. Az eddig elért sikereket elsősorban a társasági adóból befolyt és a sportra fordítható pénzeknek köszönhetik, ebből futotta csapatépítésre és létesítményfejlesztésre is. No, meg arra, hogy úszásban, cselgáncsban, kajak-kenuban, evezésben, atlétikában és még jó néhány más sportágban lehetőséget adhassanak a város fiataljainak. Aki lepillant a Tisza-hídról, a stadionban lázas építkezést láthat. Talán csak nem az NB I-be készül a futballcsapat? Szalay Ferenc szerint ilyen tervük nincs, már csak azért sem, mert egyszer már „fejjel mentek a falnak”, újból tehát nem próbálják meg. Az ilyesfajta élvonalbeli futballábránd kergetése a sikersportágak rovására menne.

Ha a labdarúgócsapat mégis feljutna, a jónak persze nem lesznek az elrontói.

Mindenesetre a Hasznos István, Kanizsa Tivadar, Boros Ottó olimpiai bajnokok nevével fémjelzett vízilabdacsapat kivívta és őrzi a támogatást, az Olaj kosarasai pedig nagy népszerűségüknek köszönhetik, hogy kiemeltként kezelik őket. A stadion nem csak a labdarúgóknak épül, hiszen koncerteket, szabadtéri rendezvényeket tartanak majd ott. S ami a nemzetközi hírnevet illeti: Veszprém és Győr rá a példa, hogy a kézilabdázók sikerei nyomán elnyert ismertség az élet számos területén kamatoztatható!