Mögöttünk Amerika

Vajon mérhető-e egyáltalán a boldogság? Hiszen ez érzés, nem pedig adat, amit havonta leolvashatunk a banktól kapott elszámolásról. Nos: mérhető – többféleképpen is. Méri például az ENSZ: közzéteszi a World Happiness Reportot (WHR), vagyis a világ boldogságindexét.

A világszervezet a gazdasági teljesítmény felől közelít, s láss csudát: általában a leggazdagabb országok lakói a legboldogabbak.Bár a felmérés készítői a szubjektumra kérdeznek rá, teszik ezt olyan értékekkel kapcsolatban, melyeket mi – vagyis akik a nyugati értékrend szerint nevelkedtünk és látjuk a világot – a legfontosabbaknak tartunk. Néhány példa a kérdésekre: mit gondol, mennyire érvényesül a személyes életében az egy főre jutó jövedelem nagysága? Várhatóan hány éves koráig marad egészséges? Rászorultság esetén mennyire számíthat a társadalomra? Mekkora mértékben dönthet a saját sorsát illetően? El tudja-e intézni az ügyeit anélkül, hogy korrumpálnia kellene valakit?  

Egyebek között ezek tehát a nyugati ember értékei, melyek minél inkább érvényesülnek egy országban, annál boldogabbak a lakói – gondolják a kérdések összeállítói. Az eredmény nem meglepő: e mértékek szerint Svájc lakói a legboldogabbak a világon. Hogyne, hiszen gazdagságban, biztonságban és szabadságban élni valóban nem mindennapi boldogság… Hasonló a helyzet az alpesi országot a sorban követő skandináv államokkal is.  

Arról, hogy ez az eljárás a boldogság ilyetén megmérését illetően még némi módszertani finomításra szorul, akkor gondolkodunk el mélyebben, amikor megnézünk egy-egy Dürrenmatt-drámát a színházban vagy Bergman-filmet a moziban…

Érdekes a magyarok helye ezen a listán. A bő 150 országban végzett felmérés szerint a 104. helyet foglaljuk el. Vagyis a világ országainak kétharmadában nálunk boldogabbak az emberek – márpedig a gazdasági teljesítményünk ennél egyértelműen jobb. Bennünket tehát a pénz sem boldogít…  

Az ellentmondásra persze sokféle magyarázat született már, leginkább a történelmi beidegződöttségünk. Elég az öngyilkosságok magas számára gondolnunk – az egykori Monarchia többi országához hasonlóan. De gondolhatunk borús hangulatú himnuszunkra is – ami szintén ritkaság. Illetve a történelmünkre, amely tele van bukásokkal és sikerekkel – ám mi többnyire a kedvezőtlen eseményekről beszélünk.  

Ismert azonban másféle boldogságmérési módszer is a világban, például a Happy Planet Index (HPI), vagyis a Boldog Bolygó Indexe, ami három mérőszámot használ: a várható élethosszt, az élettel való elégedettséget (ez a Gallup Intézet kutatásain alapul) és az ökológiai lábnyomot. Ez utóbbi azt mutatja, hogy az adott országban lakók átlagosan milyen mértékben veszik igénybe a környezetet (leegyszerűsítve: a fogyasztás mértékére utal).  

Nos, ilyen számítás szerint az eredmény több mint meglepő. Eszerint a legboldogabb országok döntő részben közép-amerikaiak, élükön Costa Ricával. No, akkor hasonlítsuk össze Costa Ricát és a világ legtöbbet termelő országát, az Amerikai Egyesült Államokat. (Azért nem az ENSZ-felmérés szerint a legboldogabbnak tartott Svájccal, mert a WHR adatai ideiek, a HPI-é pedig 2012-esek.)  

Nos, az Egyesült Államok a HPI mérése szerint az utolsó harmad elején, a 105. helyen szerepel. Miként jött ki az adat?  

Costa Ricában a várható élettartam 79 év, az Egyesült Államokban szinte ugyanennyi, 78. Itt tehát nincs lényegi különbség. Az élettel való elégedettség is szinte hajszálnyira egyezik: Costa Ricáé 7,3, az USA-é 7,2. Honnan hát az óriási eltérés? Onnan, hogy mindezt mekkora ökológiai lábnyommal, vagyis a környezet milyen mértékű igénybevételével (lakóházaik mérete, utazásaik hossza és gyakorisága, egyebek), azaz még jobban leegyszerűsítve: mekkora fogyasztással érték el? Nos, míg az Egyesült Államok ökológia lábnyoma a világon az egyik legmagasabb, 7,2, addig Costa Ricáé mindössze 2,5. Vagyis töredéknyi anyagi jó birtoklásával ugyanolyan jól érzik magukat, mint az USA lakói.  

Mi lehet Costa Rica titka? Történelmében egyetlen igazi kuriózumot találunk: 1949-ben megszüntették a hadseregüket, s a felszabaduló jövedelmet oktatásra, egészségügyre fordították. 

Mielőtt még azt gondolnánk, hogy ez a boldogság ára, nézzük, melyik ország áll a második helyen. Vietnam. A születéskor várható átlagos életkoruk 75 év, boldogságindexük 5,8, amit viszont mindössze 1,4 ökológiai lábnyommal érnek el, kevés anyagi jó birtokában.

Utána ismét közép-amerikai államok következnek, köztük harmadikként Kolumbia, és például a 12. helyet elfoglaló, az USA által oly nagyon lesajnált Kuba!

Hol állunk a sorban mi, magyarok? E felmérés szerint is a 104. helyen! Nálunk 2012-ben a születéskor várható élettartam 74 év volt, a boldogságérzetünk 4,7, az ökológiai lábnyomunk pedig 3,6. Vagyis több mint kétszer akkora fogyasztással is rosszabbul érezzük magunkat a bőrünkben, mint a vietnamiak. Costa Ricáról pedig ne is beszéljünk… Viszont, amire büszkék lehetünk: egy hellyel még így is megelőzzük az Amerikai Egyesült Államokat.